Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


11. Miért félünk a haláltól ?

 

 

Mielőtt valaki belekezd ezen oldal elolvasásába, jobb ha először elolvassa az egó és a lélek részt,  mert anélkül nehezen lesz értelmezhető.

 

Egy kicsit meg kell, hogy halj ahoz, hogy igazán élhess ...

 

 

Nagyon nehéz értelmezni első hallásra, érdemes sokszor meghallgatni és ráébredsz,   hogy meghallgatásról meghallgatásra egyre többet fog mondani.       Lehet küzdeni az egóval, mert ő nem akarja hogy megértsd!

 

 

Talán leírva könnyebben értelmezhető...

 

 

Az érzelmi fájdalom egy másik arculata,  hogy az egós elme szerves részeként egy mélyen gyökerező hiány vagy tökéletlenség érzet.    A teljesség hiányának az érzete él benned.    Egyes embereknél ez tudatos, míg másoknál tudattalan. Ha tudatos,  akkor egy nyugtalanító és állandóan jelenlévő érzésben nyilvánul meg:   -  Nem vagyok értékes,  vagy nem vagyok elég jó.    Ha tudattalan akkor csak közvetve tapasztalható meg intenzív sóvárgás és vágyódás formájában.    Mindkét esetben a belül érzett űr kitöltése céljából az emberek gyakran kényszeresen hajszolják az egó kielégítésének lehetőségeit és az olyan dolgokat,  amikkel azonosíthatják magukat.     Küzdenek a birtoklásért a pénzért a sikerért,  a hatalomér az elismerésért vagy valamilyen számukra fontos kapcsolatért.     Alapvetően azért,  hogy önmagukkal kapcsolatban jobb érzés élhessen bennük,  hogy teljesebbnek érezhessék magukat,  de ha meg is szerzik mindazt amire vágynak,  hamarosan rájönnek,  hogy az űr még mindig ott van.     Azt tapasztalják, hogy az űr,  valójában feneketlen.    Akkor kerülnek aztán csak igazán bajba.    Mert tovább már nem tudják magukat áltatni.    Nos éppenséggel tudják,  csak már sokkal nehezebb.     Amíg életedet az egós elme irányítja,  addig képtelen vagy igazán nyugalmat,  békét és kielégülést találni.    Leszámítva azokat a rövid időközöket amikor éppen megszerezted azt,  amit akartál.     Amikor egy sóvárgás éppen beteljesült.    Mivel az egó,  az én érzékelésének származtatott terméke,  ezért külső dolgokkal kell azonosulnia.  Folyamatos védelemre és táplálásra szorul.   A leggyakoribb egó azonosulások birtoklással függenek össze.    Például a végzett munkáddal,  társadalmi ranggal és elismeréssel,  a tudással és iskolázottsággal,  fizikai megjelenéssel, különleges képességekkel,   a kapcsolatokkal az élettörténettel,  a családfával, a hitrendszerekkel és gyakran még politikai,  nemzeti,  faji,  vallási illetve egyéb kollektív jellegű azonosulásokkal.    Pedig ezek közül egyik sem a valódi éned!   Ilyesztőnek találod ezt?    Vagy megkönnyebbülést jelent ezt megtudni?   Mindezekről a dolgokról előbb utóbb le kell mondani.    Most még talán nehéz elhinni,  és én,  semmiképpen sem kérem tőled hogy elhidd,  hogy a felsoroltak egyikében sem találod meg valódi identitásodat.    Tudni fogod,  hogy igazat szólok  legkésőbb akkor amikor a halál közeledtét érzed.     A halál mindent lehánt rólad,  ami nem te vagy!    Az élet titka a halál előtt meghal  és rájövünk, hogy nem létezik halál.

 

 Különösen ajánlom ezt az oldalt azoknak az embereknek,  akik idősek már ( bár sajnos nem sok esély van rá hogy idős emberek Internetezzenek ),  vagy halálos betegek és tudják, hogy nem sok van hátra az életükből.   Nincs bennem félelem mindazért amit leírtam.    Viszont aki nagyon vallásosan élte az életét, inkább ne olvassa tovább az írásaimat,  mert nem szeretnék senkit sem megzavarni ezzel.      Ehez nincs jogom,  sőt ha valakit épp az öngyilkosság gondolata foglalkoztat,  azoknak csak annyit mondhatok nem szabad ezt megtenni mert ezzel nem segítünk önmagunkon.   Nem szólhatunk bele a sorsunkba,  az öngyilkosság nem segít sem rajtunk sem azokon akiket magunk mögött hagyunk,  mert nem fognak elengedni minket az ismerősök,  barátok,  családtagok a pillanatnyi elkeseredettségünk diktálta ... Elég volt miatt.    Ezzel csak megnehezítjük az ő életüket és mivel nem engednek el,  ezzel hatalmas kárt okozunk önmagunknak is.  Tehát azoknak az embereknek akik a halál küszöbén állnak, betegség vagy a koruk miatt csak annyit mondhatok, ne féljenek, mert nincs mitől félni.   A félelmet az ismeretlenség generálja bennünk.  Szeretem élni az életem és egyáltalán nem foglalkoztat az öngyilkosság gondolata, de akármilyen hihetetlenül hangzik, szeretnék cserélni azokkal az emberekkel akik a haláluk előtt álnak, természetes halálra gondolok, mert egyvalamitől magam is iszonyatosan félek, ez pedig a betegség miatt bekövetkezett halál. Tehát nem a haláltól, hanem az életem esetleges utolsó heteitől, hónapjaitól, mondjuk rákos megbetegedés esetén.   A rákos megbetegedés az életünk része nem pedig a halálunké,  ezt nagyon fontos lenne megértenie mindenkinek, aki rákos betegként fél a haláltól.

 

 

 

 

  Azt előre leszögezem, hogy a mélyen vallásos olvasóimnál ez a rész ki fogja újra csapni a biztosítékot!  Remélem kedves web moderátor nem fogod letiltani az írásom. Ha mégis,   megpróbálom majd a sorok közé eldugni a lényeget és finomabban fogalmazni.

 

 

 

 Ugyan úgy, szaros seggel megyünk a halálba,   mint ahogy az életbe érkeztünk,   vagyon és hírnév nélkül,  mert ennyink van,   volt.    A vagyon,  vagy a másoknak megfelelési vágy,   legyen az családtag, barát, férj vagy feleség, főnök,  csak itt jelentettek exisztenciát, ezek mind ittmaradnak,  nem visszük magunkkal őket,  ugyanúgy mint pénzt, gazdagságot, elismerést,    hírnevet sem.   Maximum mindezek reagálásait a mi szemszögünkből nézve karma- ként.   Adósságként vagy törlesztésként.

 

 

 

Egy nagyon nagyon friss hír ezzel kapcsolatban. 2012. junius 13. án elbocsájtottak egy magyar papot,   pontosabban eltiltották attól hogy miséket celebráljon,  mert azt állítja,  hogy hallja Jézus szavait, intelmeit és ez alapján tett egy kijelentést,  miszerint:    II. János Pál Pápa elkárhozott.    Megdöbbentő?    Az.   Hogy egy jóságos szeretetre méltó ember a Pápa elkárhozott????   Akkor ki fog a menybe jutni?    Sőt több mint megdöbbentő.   Hiszen ez a pápa annyi jót tett,  annyira szívén viselte az emberek sanyarú életét,  mégis elkárhozott?  Ez a hír engem is annyira megdöbbentett, hogy kénytelen voltam újra átgondolni mindazt amit leírtam,  de választ is kaptam erre a megdöbbentő nyilatkozatra azzal, hogy újra átolvastam és átgondoltam mindazt amit leírtam. Majd rájöttem hogy nem kell átírnom a miért félünk a haláltól részt még akkor sem, ha egy pap ilyeneket állít.    Vajon miért?    Erre is fogja tudni sok sok olvasóm a választ a végére, annak ellenére hogy nem fogom konkrétan leírni,  hogy miért?    Ha csak erre valaki meg nem kér a kommentekbe.    Ezt egy pap állítja, akinek hinnünk kéne.   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem (csak ) az átélt élményekbe fogok belemenni, ezeket már sokan leírták.   Kicsit más szemszögből fogom megközelíteni a halál fogalmát.   Lesznek benne durvább részek amit csak akkor érthetünk meg, ha le tudjuk csendesíteni az egónkat.   Ez ellen fog is rendesen harcolni az egó.   A halál alatt mindössze 4 percet értek, először is érdemes ezzel tisztában lenni mielőtt bárki is úgy gondolná hogy fél a haláltól.  A halál kérdése bizonyos fokig mindenkit foglalkoztat, mivel tudjuk része az életünknek.  Sok régi kultúrában nagy hangsúlyt kapott, egyedül a mi kultúránk az amelyik nem szivesen beszél róla mintha nem szabadna, vagy illene szóba hozni nehogy megbántsunk vele valaki mást.  (érdekes az nem fontos hogyan gázolunk át másokon az egó akaratossága miatt).  Mintha félnénk a halált még csak szóba hozni is.  Az az igazság hogy félünk is a haláltól, aminek két fő oka van.  Az egyik hogy alaposan túl van kozmetikázva a vallásokba. 

 

 

 

 

images.jpg

 

 

 

Ijesztő szellemvilág, pokol, démonok, fájdalom, ördögök, féllények, kín stb.... Mind mind a mi agyszüleményünk! 

 

 

 

images.jpg

 

 

 

  Démonok, fájdalom, gyötrődés, pokol mind itt van az életünkben.    A halál számomra egyszerű mint a pofon.  A másik ok amiért félünk a haláltól az az, hogy túlzottan anyagias világban élünk. Az egónk akarja a gazdagságot, hogy a gazdagság által szerinte jó életet éljünk, de nem ez az igazi gazdagság!  Azzal hogy a pénzzel azonosítjuk a gazdagságot az egónk nagyon csúnyán becsap minket.  Ha ezt az egyszerű elméletet felismernénk végre, levethethénk a pénz által a vállunkra nehezedő súlyt.  Mert semmi más nem tudja nehézzé vagy könnyűvé tenni az életünket mint a pénz.  Így gondoljuk...  Ezt a szűkre szabott kereteink, a testbe zárt rabszolgaságunk diktálja.  Egyszer majd rájövünk minderre, egészen pontosan,  a halálunk pillanatában.

 

 

 

images.jpg

 

 

 

   Úgy éljük le az életünket a mindennapjainkat, hogy görcsösen ragaszkodunk vagyonunkhoz  javainkhoz még akkor is ha kevés van.  Szinte ezek megszerzésével telik el az egész életünk és rettegünk attól, hogy mindezt elveszítjük vagy nem marad időnk élvezni az életet a halál miatt.   Pokollá tesszük a saját életünket és ha így folytatjuk valóban nem is marad időnk minderre.   Teljesen jogosnak tűnik a félelem, mert tudjuk hogy előbb utóbb meghalunk azaz véges az időnk.   Csak az egónk nem akar erről tudomást venni.  Másrészt nem valós értékeket szeretünk, hanem pénzt és így vagy úgy hatalmat mások felett az egó miatt.  

 

 

 

images.jpg

 

 

 

A halálban semmi rossz sincs  (csak az egó számára az)  a halál nem fájdalmas.   A halálig vezető út az igen!  Az lehet fájdalmas, attól én is félek ha csak, be nem látom hogy a halálig vezető út az nem a halál hanem az élet része.  Például betegség miatt.  Ez a félelem betegség esetén az életünk utolsó szakaszára vonatkozik amit a halállal azonosítunk, pedig a betegség is az életünk része!  Az élet nehézségeitől félünk, nem a haláltól. 

 

 

 

 Ha ezt a végtelenül egyszerű dolgot belátnánk végre,  rájönnénk a haláltól nincs miért félnünk hiszen pontosan az lesz majd,  ami véget vet a szenvedéseinknek, fájdalmainknak, csalódottságainknak.    Sajnos a vallási hiedelmek miatt rettegünk.     Az életünkben több kevesebb sikerrel megpróbáltunk elkerülni fájdalmakat, csalódásokat, veszteségeket, mert az egónk lényegében ezek ellen óv minket.     Szükséges rosszként, mert ha ezt nem látjuk be akkor már eluralkodik rajtunk az egó  még több félelmet generálva bennünk a haláltól.       Annyira egyszerű....        Az a baj hogy túlkomplikáljuk a halált,  pedig egyszer már mindannyian   ,,meghaltunk"   csak erről fogalmunk sincs.     Abban az értelemben  ha a halált  automatikusan a veszteségünkkel  értelmezzük.    Hogy mikor?    Amikor megszülettünk.     Hogy miért?     Mert a halál szó alatt azt értjük,    ez az amivel elveszítünk minden eddigi jót!   

 

 

Ezt a minden jót csak mi gondoljuk, pontosabban az egónk gondolja minden jónak.   Nem volt jó vagy jobb az anyaméhben eltöltött 9 hónap?

 

 

  Amikor megszülettünk elveszítettük az addíg biztonságban telt kilenc hónap védelmét,  az anyaméh jelentette jót,   biztonságot,   gondtalanságot.       Akkor valami történt miután elkezdtünk fázni,  éhséget érezni,  szomjúságot,  félelmet.      Akkor már szükségünk volt arra hogy valaki gondoskodjon rólunk,  védelmezzen stb...       Előtte, a megszületésünk előtt az anyaméhben nem kínzott minket a megfelelési vágy,  hogy másokkal hogyan fogunk kijönni, hogy milyen félelmeink, veszteségeink lesznek.     Az cáfoljon meg akinek az anyaméhben már megfelelési vágya volt, vagy az anyagiak miatt aggódott a megszerzett javaktól való veszteségtől félelem uralkodott el benne ezen kilenc hónap alatt.   Az előtt fejet hajtok és Istenként fogom tisztelni.   

 

 

 

Ugyanebbe az állapotba jutunk a halálunk után is!   

 

 

 

Mindenki akinek az elméjét nem zavarta össze  mindenféle hitek és vallások világa.    Addíg amig meg nem születtünk ezen kilenc hónapban ez semkit sem zavart össze.     Pedig éltünk már akkor is.    Most merje azt mondani valaki, hogy akkor még nem éltünk.    Dehogynem!    Hiszen fejlődtünk, növekedtünk, gyarapodtunk.  

 

 

  Mi ez ha nem élet az élet előtt? 

 

 

 

Ha ezt a végtelenül egyszerű dolgot szintén belátnánk  mármint,  hogy volt élet az élet előtt,   az anyaméhbe annak ellenére,  hogy nincsenek emlékeink róla általában,    mitől nehezebb belátnunk, hogy van élet a halál után is??  

 

 

Attól nehéz, hogy nincsenek emlékeink róla általában, és mert abban hiszünk amit látunk, tapasztalunk, stb...  De csak mi gondoljuk, hogy az életünk a megszületésünkkel kezdődött.  

 

 

Lássuk be ez nem igaz.  

 

 

 

Ami igaz, hogy a megpróbáltatásaink kezdődtek el a megszületésünkkel.  Ha ezt megérted kedves olvasóm, kizárom hogy félsz a haláltól!   Csak te gondolod mindezt félelmetesnek.   Hogy miért lehetnek mégis félelmetes gondolataid a haláltól?   Mert ezt nevelte beléd a vallás.  Semmi másért!!!

 

 

images.jpg

 

 

 

 

Annyira tabu téma a halál, hogy azt sem tudjuk mi az?.  Összemosódik az életünkkel.  Pontosabban tudjuk mi a halál, de ha eszünkbe jut, az egó rögtön blokkolná ezeket a gondolatokat.  Hogyan blokkolja?  Mindent a mi veszteségünknek könyvel el a halállal ami rossz ezért igyekszik megszabadulni még a halál gondolatától is.  A halál nem az utolsó éveinket vagy heteket jelent, maximum 4 percet vagy még annyit sem.   Az egónk hatalmas élni akarási ösztöne retteg mindettől.  Ha jól belegondolunk,  hogy meg fogunk halni az egónk mindent elkövet hogy rossz érzéseket generáljon bennünk. 

 

 

 

images.jpg

 

 

 

Jobban átgondolva, átlátva az egónkon rájövünk, hogy az önzősége akar eluralkodni rajtunk.  Mi lesz a házammal, a kis megtakarított pénzemmel, az autómmal, ezeket akkor majd mind elveszítem?  Nem pihenhetek többé a kényelmes otthonomban amiért egy életen át dolgoztam, szenvedtem?  Nem mehetek többé nyaralni, bulizni?  Úr Isten ha meghalok már szeretkezni sem fogok tudni!?  Szóval pánik indul, de ha itt még mégsem az egó tovább megy!   Mi lesz a családommal, a szeretteimmel, barátaimmal?   Nem láthatom többé, nem ölelhetem át őket?   Az egó annyira alattomos, hogy még a szeretetünket is arra használja hogy féljünk a haláltól, pedig ő retteg attól, hogy mi lesz vele test nélkül?!   Egyetlen módon lehet leállítani az egót ha már ilyen gondolatokat ébreszt bennünk.  Jobb lenne ha én temetném el a testvéreimet, gyerekeimet?  Persze ez is egyfajta önzőség, mert mindezt a veszteséget nem szeretném megélni.  Bonyolult az egó.  A veszteségtől fél, ugyanakkor a veszteséggel lehet leállítani is.   Ilyenkor az egó még egy utolsót rúg belénk, mert ezt átgondolva eszünkbe juthat.   Milyen gonosz vagyok... biztos a pokolra jutok. 

 

 

 

images.jpg

 

 

 

Nem hiszem mert pont ott vagyunk!   Nem véletlenül hagytam ki a szülőket.   Bármennyire is félünk tőle azt be kell látnunk, hogy az élet rendje az,  hogy mi temessük el a szüleinket.   De megnyugtatok mindenkit aki szereti a szüleit.   Gondoljunk bele egy szülő mennyire szereti a gyermekeit.?   Azt senki sem kívánhatja a szüleinek, hogy megtudják milyen egy gyermeket eltemetni, mert ugye ha nem mi temetnénk el őket hanem fordítva akkor ezt megtapasztalnák.

 

 

 

Tehát azért az egó fél és pánikoltat minket a haláltól, mert a fent leírtak mind mind rólam szólnak.  Az én veszteségeimről!   Mi lesz a házammal, a pénzemmel, az autómmal, én nem megyek többé nyaralni, én nem fogok többé szeretni és veszítem el mindenem ha meghalok.  Mi ez ha nem hatalmas önzőség?   Szép volt egó!   De gondoljunk bele az egónk ezen utolsó szerencsétlenkedésébe   (nem tudok rá jobb szót írni)   a részéről mindez a halálunkkor teljesen fölösleges, mert ezzel ugyan nem menti meg az életünket a kis buta.  Sőt teljesen hülyét csinál magából és ha nem figyelünk rá oda akkor belőlünk is.   Még egyszer utoljára uralkodni akar a testen, ragaszkodik a testtel megszerzett, már átélt jóhoz.

 

 

 

Az egónak ezt a hatalmas erejét  (ragaszkodás a testhez)  csak az érezte meg, akin eluralkodott már a pánik, mondjuk ha majdnem vízbefulladt, vagy valami csodával határos módon megmenekült a haláltól önerejéből.  Az is megérezte már aki a végső elkeseredettségében öngyilkos akart lenni, nem csak mondta vagy hisztizett vele de az öngyilkossága előtti pillanatokban mégsem tudta ezt megtenni. 

 

 

 

images.jpg

 

 

 

  Nem azért mert nem akarta, hanem mert valami nem engedte ezt megtennie.   Erre azt mondják nem volt hozzá bátorsága, én azt mondom megvolt hozzá a bátorsága, de az egója életösztöne ezt nem engedte.  Itt bebizonyosodik hogy van jó oldala is az egónak, az egó képes megmenteni az életünket is.  Hát persze, fontos neki a test.  Ugyanakkor annyira képes összeolvadni velünk, hogy mi magunk is azt mondhatjuk, :  Nem volt hozzá bátorságom.   Holott tudjuk, hogy valami más, pontosabban az élni akarási ösztönünk olyan félelmet ébresztett bennünk, hogy nem tettük meg.   Aki pedig megtette hogy sajnos véget vetett az életének annak a hatalmas akaratereje teljesen legyűrte az egóját. Pedig ha valakiben ekkora hatalmas akaraterő van,  az mindent elérhetne vele az életben.  Igaz az akaraterő, az akaratosság is az egó tulajdonsága.  Ez most úgy hangzik mintha az egó képes lenne önmagában is kárt tenni.   Képes is!  Bonyolult megérteni az egót.   Ezzel kapcsolatban érdemes még megjegyeznem, ha valakit megkérdeznénk:  Képes lenne-e az öngyilkosságra ha teljesen tönkremenne az élete?  Erre nagyon sokan igennel válaszolnának.  Aki nemmel felelne az azért válaszolná ezt mert már azon kezdene gondolkodni, hogy milyen módon?  Ha azt kérdeznénk milyen módon vetne véget az életének?  Arra már nem jönne gyors válasz ez komoly fejtörést okozna mert abszolút egó ellenes a halál, holott az egó is képes ezt okozni pont az akaratosságával.  Nem a tudatunkat zavarja a halál, az egó nem akar erről tudomást venni.  Az egó akaratosságának akkor látjuk hasznát ha valamit nagyon meg akarunk szerezni, mert ekkor az egónk képes együttműködni az intelligenciánkkal. 

 

 

 

images.jpg

 

 

 

Ebben az esetben az értelmes gondolkodásunk kontroll alatt tartja ezt az akaratosságot, mivel azt nem önmagunk ellen készülünk fordítani.  Ugyan ez az akaraterő viszont képes eluralkodni a józan értelmes gondolkodás felett, és megtörténik az öngyilkosság.  Ilyenkor azért tud az akaratosság a józan ész fölé kerekedni mert a józan gondolkodást, az elkeseredettség érzése  (szintén az egó tulajdonsága valami veszteség miatt)  blokkolja.   Itt most három dologról tettem említést.   Akaratosság, életösztön, elkeseredettség.  Ez mind a három az egó tulajdonsága.  Az elkeseredettség is mert valami veszteség miatt vagyunk elkeseredettek, azaz a veszteség a büszkeségünket zavarja, ami szintén az egó egy tulajdonsága.  Bárkivel megtörténhet hogy olyan mértékben elkeseredett lesz ami már veszélyes.   Ilyenkor csak a józan gondolkodásunk mentheti meg az életünket, ami leállítja az egó erejét.   Még egy ok amiért jó ha tudunk bánni az egónkkal, mert nem tudhatjuk mit hoz a holnap.

 

 

Visszatérve a halálunkhoz  (természetes halál)  pontosabban annak megértéséhez, most bárki mondhatja, - Könnyű mindezt leírni de kiváncsi lennék a halálod pillanatában mindennek mi hasznát veszed?   Úgy is meghalsz!  - Pont ez az, ez igaz és valóban nem tudhatom majd akkor mennyire fogok tudni bánni az egómmal, de úgy gondolom akin az életében nem tudott eluralkodni az egója azon az emberen a halála perceiben sem fog.  Mert a halálunk 4 percében is tudatunknál vagyunk!  

 

A következő videókkal, azt próbálom megértetni az olvasóimmal, hogy igen is a tudatunknál vagyunk a halálunk perceiben. Miután már meghaltunk. Tehát nem az a lényeg most, hogy milyen élményeket éltek meg ezek az emberek, hanem hogy tudták meghaltak.

 

 

 

 

 

 

 

images.jpg

 

 

 

 

Ez megdöbbentő, de kicsi később be fogom mindezt bizonyítani, pontosabban mindenki számára további egyértelmű példákkal fogom igazoloni.

 

 

 

 

 

 

 

A saját halálunk elfogadásánál talán nehezebb azt megérteni ha valakinek egy ismerőse, barátja, rokona vagy ne adj Isten a gyermeke hal meg.   A gyermekhalál kivételével úgy gondolom ez megint csak a mi kultúránk nehézsége, hiszen a halál természetes, érthető bár nehezen megérthető.   Az ismerősök, barátok előbb utóbb meg fognak halni mint mindenki.   A kérdés a mi szemszögünkből nézve, hogy előttünk vagy utánnunk?  Túlélni, megélni mások halálát nehéz de ebben az esetben is fontos lenne lecsitítani az egónkat. 

 

 

 

 

images.jpg

 

 

 

Ha valaki meghal akit szerettünk, annak hiányát nem akarjuk elfogadni nem akarjuk tudomásul venni a történteket,   pláne ha úgymond értelmetlen halála volt az illetőnek.  Persze ez az értelmetlen halál nagyon rossz kifejezés, mert minden halált értelmetlennek tartunk.  Fontos hogy az egónk szerepével más halálakor is tisztában legyünk, még ha ez akkor nem is könnyű.   Ha halálhírét kapjuk egy szerettünknek, családtagunknak az fájdalmas.  Elvesztettük őt és döbbenten arra gondolunk...   Elvesztettem őt, nem láthatom többé, nem ölelhetem át, nem mondhatom el neki mennyire szerettem  (ezt érdemes minnél többször megtenni még az illető életében).

 

 

 

Amit most le fogok írni, megint nehezen lesz értelmezhető, sőt első olvasatra csak nagyon keveseknek.   Érdemes lesz többször átolvasni, megpróbálni értelmezni, de természetesen segítek majd.   Talán most lesz sokaknál az a pillanat amikor először egy egy pillanatra meg fogják érteni mit jelent különválasztani magunktól tudatosan az egót.  Mindezt úgy, hogy az egó erről hallani sem akar.  Tehát:

 

 

 

Ha egy családtagunk meghal, minden rossz érzésünk az egónk miatt van, nem azért mert szerettük az illetőt.

 

 

Ha egy pillanatra is megérted a mondat lényegét akkor felül kerekedtél az egódon.   Persze a következő pillanatban azt gondolod...   Ez hülyeség.    Újra összeolvadt veled az egód.   Semmi baj, fuss neki mégegyszer!   Újra megérted, már két pillanatra, majd megint összemosódnak a gondolataid,,,, nem értem pedig mintha már kezdtem volna megérteni.  Javaslom fuss neki újra!  Eddzd az egód, ne félj tőle!  Olvasd el újra és rájössz, mintha egy másodpercre értenéd, de míg ezt átgondolod megint elveszíted a fonalat. Ne add fel, persze az egód harcol, tudom.  Olvasd el még egyszer, így már negyedjére meg fogod tapasztalni, hogy :   Úr Isten elválasztottam az egómat magamtól!!!!.   Lazíts.   Olvass tovább, segítek és mire újra ezeket a sorokat fogod látni már megérted majd ami a mondat lényege.

 

 

 

 

Nem könnyű megérteni tudom.   Első pillanatban arra gondolunk, hogy pont azért rossz mert szerettük.  Persze hogy szerettük,

 

 

 

 

images.jpg

 

 

 

de a szeretet nem rossz.  Nem tud rossz érzést ébreszteni bennünk, csak a veszteség ami az egónkat érinti.   Azért az egónk generálja bennünk minden rossz érzésünket amit mi a szeretetünk számlájára írnánk automatikusan, mert megint csak minden rossz érzésem az enyém, rólam szól, az én fájdalmam, veszteségem, nem az elhunyté!     Nagyon csúnyán gúnyt űz velünk az egónk.   Én vesztettem el, én nem látom, ölelem többé stb...      Megint csak önzőség a javából.  Aki még nem zárta be az oldalt mert meg akarja érteni azt, ami számára még teljesen ellentmondásos, az le fogja küzdeni az egóját.   Persze nehéz mert az egó már tombol mindez ellen, de mint megigértem segítek.  A szeretettel lehet leküzdeni az egó túlzott vágyait!   Egy kérdés.  Szeretetből érzett már valaki veszteséget, fájdalmat, szenvedést?   Nem a szeretet adásának egy következményéről beszélek, mint pl: szerelmi csalódás. Egyébként a szerelmi csalódást is az egód miatt érzed, hiszen veszteség ért. Ezt nem szereti az egó.  Egy kicsit személyeskedve és tegeződve fogom tudni értelmezhetővé tenni.  Szóval ha szeretsz, szerelmes vagy most ebben a pillanatban és minden gondolatodat az tölti ki akit nagyon szeretsz ez a tiszta szeretet, szerelem érzése mellett párosul-e benned bármi rossz érzés?

 

 

 

images.jpg

 

 

 

  Nem hiszem.  Ha csak egy egy pillanatra át nem fut az agyadon, hogy ezt a szerettemet, szerelmemet elveszíthetem, talán mást fog szeretni egyszer majd. Ilyenkor az egód egy egy pillanatra felülkerekedik a szereteteden,

 

 

 

images.jpg

 

 

 

hiszen az egód fél, retteg attól hogy ez a jó megszűnhet számára, számodra.  Ha még mindig nem érted,  akkor  még mindig összeolvad veled az egód.  Az egó nélküli, mondhatnánk önzetlen szeretet és a rossz, fájdalom az teljesen ellentmondásos, nem létezik!  Egyszerűen azért mert a szeretet  jó!

 

 

 

Ha majd évek múlva amikor már feldolgoztuk a gyászunkat és eszünkbe jut az elhunyt családtagunk ez nem ébreszt bennünk fájdalmat. ( kivétel a gyermekhalál)   Hiányt igen, hiszen van egónk, de már elfogadtuk feldolgoztuk hogy egyszer mindenki meghal.

 

 

 

images.jpg

 

 

 

Persze amikor ez történt akkor a veszteségünkkel voltunk elfoglalva az egónk miatt.   Mindenki meghal, viszont az iránta érzett szeretet az soha.   Mindig a szívünkben fog élni az illető. 

 

 

 

images.jpg

 

 

 

Tehát a rossz érzéseket az egónk vesztesége miatt érezzük, vagy éreztük ami idővel elmúlik.  Értem ez alatt azt, hogy nem fakadunk sírva és nem éljük át újra azt a fájdalmat amit a halálhírekor átéltünk mert feldolgoztuk az illető elvesztését ami évekbe is telhet.  Szerencsére az egónak rövid a memóriája, hát persze csak az itt és most érdekli.  Viszont ha sok sok év múlva újra eszünkbe jut az illető, a szeretet érzését gond nélkül fel tudjuk idézni. A szeretet a szívünkbe marad.  Most újra leírva az előbbi megdöbbentő mondatomat mindezt átgondolva másképp fogjuk értelmezni.

 

 

 

Ha egy családtagunk meghal, minden rossz érzésünk az egónk miatt van, nem azért mert szerettük az illetőt.

 

 

 

Ez tehát nem azt jelenti hogy nem szerettük őt, hanem azt jelenti, hogy a rossz érzések a minket ért veszteségek miatt vannak.  Újra csak nagyon csúnyán be tud minket csapni az egónk, ráadásul nehéz erre rájönni, mert úgy érezzük ezek természetes érzések, holott az egónk véli csak természetesnek és úgy állítja be mindezt mintha a szeretetünk miatt lennének rossz érzéseink.  Aki most azt mondja hogy de hát a szeretet miatt rossz, azzal megint összeolvadt az egója.  Ez bonyolult. De semmi baj.   A mutató ujjad tedd rá az egérkéd görgőjére és gördíts rajta vagy kettőt- hármat fölfelé!   Kb ahoz a részhez fogsz érni, hogy: Olvasd el újra az első olvasatra megdöbbentö mondatom! Tudom nehéz, de senki sem mondta, hogy könnyű lesz...   Ha kevés a görgetés az apró betűs írást keresd, mert tudod,  Az ördög a részletekben bújik meg...

 

 

 

Visszatérve még kicsit a gyászunkhoz.  A gyászunkban először a mi veszteségünk szomorít el, majd amikor egy pillanatra akaratunkon kívül lecsendesítjük az egónkat eszünkbe jut más hozzátartozót is megérteni őt sajnáljuk meg a vesztesége miatt mivel a szeretetünkkel átérezzük az ő fájdalmát is (empátia). 

 

 

 

images.jpg

 

 

 

  Erre a legjobb példa, ha egy híres ember meghal.  Amig a tévében látod a bemondót aki erről beszél, esetleg egy képet az illetőről, döbbenetet érzel:  Hát ő is meghalt, pedig mekkora szinész, énekes volt...  Tehát maximum megdöbbensz.  Azonban ha ezt követi egy bejátszás az illető temetéséről és meglátod a családtagjai arcán azt a fájdalmat ahogy siratják a szerettüket a veszteségük miatt, na akkor indul el benned az empátia, szeretet mert megsajnálod a családtagjait, de nem az elhunytat. 

 

 

 

Igen is elszorul a torkod, megkönnyezed kicsit mindezt.  Majd valami más hírt látsz a tévében és elmúlik ez a sajnálat. 

 

 

 

 

Azzal hogy empátiát éreztél szeretetből  (pedig nem is ismered a családtagokat)  az egód meg sem tudott moccanni benned.  Egyrészt mert nem a te veszteséged, másrészről amig empátiát érzel amibe benne van a belőled áradó szeretet az egód tehetetlen.   Mert az egó és a szeretet, ősi ellenségek.

 

 

images.jpg

 

 

 

 

Most leírok egy személyes tapasztalatomat  (ez arra vonatkozik amikor nem biztos hogy jó túlzottan tudni kezelni az egót).  Nemrég meghalt egy ismerősöm, akit nagyon szerettem.  Sokan voltunk ezzel így, mert nagyon jó ember volt az illető.   A helyszín a temetése.  Mindenki sírt rítt, totál ki volt bukva, persze ez érthető.  Mit ne mondjak számomra mintha egy filmet néztem volna. 

 

 

 

 

images.jpg

 

 

 

Pedig én is szerettem őt.   Ebből sok nehézségem támadt mivel a temetés után barátok haragudtak meg rám, mondván milyen álszent vagyok, mert hogy így szerettem meg úgy, most pedig hogy meghalt mintha mi sem történt volna.  Nem mondom hogy nevetgéltem, vagy vicceket meséltem, de semmilyen hatással nem volt rám az egész temetés.  Mindenesetre utánna átgondoltam a történteket és feltettem magamnak a kérdést:  Tényleg gonosz álszent vagyok, mert nem sírtam tele 2o csomag zsebkendőt?  Van aki azóta se beszél velem.  Azt hogy mennyire szerettem ezt az embert, most nekem bizonygatnom kéne?  Nem hiszem, sőt azt gondolom aki úgy gondolja:  Én sírtam a legjobban, én vagyok az aki a legjobban szerette őt, én vagyok az aki még hónapokkal ezután is mindig felhozza őt mint témát tehát én szerettem legjobban, szerintem ez az álszentség. Nem attól szerettem őt, ha mindig róla beszélek.  Talán néha tényleg nem jó túlzottan uralkodni az egón.

 

 

 

A halállal kapcsolatban is megmaradnék a test, egó, lélek hármasnál.  Halálunk után a test lebomlik, ez nem kérdéses.  De vajon mi lesz az egónkkál?  Szegény egó, akár egy élősködő most test nélkül maradt.  Az egóm ezen életemben akart minden jót nekem, a testemnek, de most mivel nincs test velem hal.  Az alap ösztönös egónk ami a génjeinkbe van íródva a túlélés érdekében, a gyermekeinkben tovább öröklődik.  Minden ami erre rá jött az eletem során, velem hal meg.  Arról is tettem már említést, hogy az én gondolkodásom szerint a pokol maga az élet.

 

 

 

 

images.jpg

 

 

 

  Ebbe most nagyon mélyen bele fogok menni, alátámasztva bizonyítékokkal ezen gondolkodásomat úgy, hogy még a vallásos olvasóim számára is elfogadhatóvá fogom ezt tenni, persze az más kérdés hogy nem fogják elfogadni.  Mielőtt ebbe belemegyek le kell írnom nem a vallásossággal van a baj, hanem a túlzással, ezt még le fogom írni párszor nehogy megfeledkezzen róla aki vallásos.  Olyan kényes témába fogok belenyúlni a halállal és vallással kapcsolatban hogy az ki fogja csapni a biztosítékot a mélyen vallásos olvasóimnál, papoknál olyannyira hogy egyszerűen nem fogják tovább olvasni az oldalt amivel semmi baj sincs, viszont ha nem olvassák végig akkor kommentet se írjanak.  Mert minden kérdésre megvannak a válaszok a leírtakba csak nagyon nehéz rész jön, de a logikára építve teljesen egyértelmű mi is a halál, és miért félhetnek a túlzottan vallásos emberek a haláltól, a pokoltól.  Ez nem jelenti azt hogy mindenki aki vallásos a pokolra fog jutni, de sajnos többségük igen, a saját berögződéseik miatt.  Én nem félek a haláltól, és 1oo% ig biztos vagyok benne hogy a halálom után nem fogok a pokolba jutni.  Hogy miért?  Most leírom.   A félelem nem jó útmutató, nembeszélve arról ha valaki fél a pokolra jutástól, annak bűnökkel teli élete lehet.  Pláne hogy a halállal a pokolból szabadulunk.

 

 

 

Leszögezem, keresztény vagyok, igaz amikor keresztvíz alá tettek, engem minderről elfelejtettek megkérdezni.  Úgyhogy mondhatják a mélyen vallásosak: Te aztán a pokolra jutsz, mert megtagadod a vallásodat!   Hogy lehet megtagadni valamit, amiről lövésem sem volt a keresztvíz alatt bömbölve?   Abban egyetértek a kereszténységgel, hogy a lélek örök halhatatlan.  (nem is áll olyan távol egymástól a gondolkodásunk)  A keresztény vallás azt tanítja:  Élj jó életet, segíts másokon, becsületesség, szeretet.  Persze ez most nagyon leegyszerűsítve.  Ebben egyébként szintén egyetértünk.  Ha bűnöket követsz el a pokolra jutsz.  Osztom a véleményüket  (tudom ez most furcsa tőlem)  A lelked pokolra fog jutni és szenvedni fog!   Na itt megállnék egy pillanatra.  Azt értem hogy a kereszténység és a többi vallás is túlnyomó részt jóra akarja nevelni az emberiséget, de ezzel már ijesztgetik az embereket, még szép hogy mindenki fél a haláltól.  Meghallgattam annak a dél-amerikai lánynak az előadását aki a halála tapasztalatait mondja el.  Ami ebben különleges, hogy ő megjárta a poklot.

 

 

 

A lány mélyen vallásos családban nőtt fel, vallásosan élte az életét.  Azonban 14 évesen teljesen elfordult a vallástól, egyre többet maradt ki otthonról, szinte csak a barátok érdekelték.  Buliról bulira, fiútól fiúig esett (kelt) és természetesen kipróbálta a drogokat, sőt előszeretettel használta is őket.  Egy bulizós hétvégén két fiú barátjával autóbalesetet okoztak és a lány ,,meghalt''.  Miután visszahozták őt az életbe és felépült nem épp a halál jó élményéről számolt be a világnak.  Elmondta a halálakor megjárta a poklot.  Miután ,,meghalt'' egy nagy falhoz ért ami az útját állta.   Ezen a falon két kapu volt, egy fehér és egy fekete. Tudta hogy a fehér ajtó a menyország kapuja,

 

 

 

 

images.jpg

 

 

 

mert jó érzéssel, békességgel, szeretettel töltötte el amikor csak ránézett.  Ugyanakkor a fekete ajtóra rettegett még csak rá pillantani is, mert tudta az a pokolba vezet. 

 

 

 

 

images.jpg

 

 

 

A fehér ajtónál találkozott Istennel és két angyallal.  Isten arcát nem látta, de erre nem is volt szüksége, mivel amit érzett az minden eddig megtapasztalt érzését felülmúlta. Mikor Istenhez ért Isten azt mondta, hogy nem léphet be a menyország kapuján, mert bűnös élete lett.  A lány sírt, könyörgött, kérlelte Istent hogy a menyországba léphessen, noha tisztába volt életének ezen utolso szakaszával a bűneivel bármit hozott fel mentségére, hogy előtte mennyire vallásos életet élt, nem volt megbocsájtás.  (szerintem ennyi is elég lett volna szerencsétlen lánynak de nem az történt, hogy Isten visszaküldte őt)  A két angyal megragadta a lány karját és elindultak vele a fekete ajtóhoz.  A pokol kapuja megnyílt.  Először zuhanni kezdett, majd amikor a zuhanás megszűnt, hatalmas forróság lett, leégett a haja a kis szőrpihék a karjáról és iszonyatos fájdalmat érzett, szenvedett.

 

 

 

 

images.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

Ennél a pontnál nem hallgattam tovább az előadását, a lényeg hogy él.  Viszont elgondolkodtam azon amit mondott és biztos vagyok benne, hogy a lány nem hazudott.   Igazat mondott!   Ami a lényeg, akármennyit gondolkodtam rajta eszem ágában sincs megkérdőjelezni a lány szavahihetőségét és biztos mindezt átélte.  Nem is az a kérdés számomra, hogy átélte-e hanem hogy miért a poklot járta meg?

 

 

 

 

Véleményem szerint a logikára építve, az életünket a gondolkodásunk határozza meg.  Ebben szerintem mindenki egyetért velem.  Mindebből számomra az következik, hogy ez érvényes lesz a teljes agyhalál utolsó pillanatáig és ezek az élménybeszámolók nem azért vannak, mert oxigénhiány lép fel az agyban ezért a halál élménye csak az agyunk játéka.  Ezt egyértelművé fogom most tenni.  A lány beszámolója és mindenki másé akit visszahoztak ezen 4 percben az életbe azt bizonyítja, hogy a tudatunk igenis velünk marad a halálunk perceiben is.  Ha egy keresztény vallásban felnőtt ember ezen beidegződésé után meghal és visszahozzák az életbe, elmondja Istennel, Jézussal találkozott.  Egy muzulmán Allahhal, egy buddhista Buddhával míg más a Sámánnal és más egyéb Istenekkel találkozik.  Azzal tisztában sem vagyunk mi mindenre képes az agyunk.  (placebó stb...)  Volt már példa arra, hogy valaki napokon át arra panaszkodott a családjának, hogy álmában tengerbe fulladt és alíg tudott felébredni ebből az álmából.  Egy éjszaka ez az illető meghalt és a boncolás kimutatta, hogy a halálát vízbefulladás okozta, pedig az ágyában halt meg!  A tüdeje tele volt sós vízzel.  Mi történt?  Biztos nem az, hogy lefeküdt aludni majd holdkórosként kimen úszni a tengerbe amibe belefulladt, majd ezután visszament az ágyába betakarózott és meghalt.  Az agyunk irányítja minden szervünket és azok funkcióit.  Ahogy az agyunk képes egy pillanat alatt különböző hormonokat megtermelni, félelem stb... esetén, mitől lenne számára nehéz a testünkben lévő vizet, amiből több mint 7o% van, ebből csak annyit a tüdőbe juttatni ami már elég a megfulladáshoz?  Ha az agyunk képes így a saját halálunkat okozni, mitől lenne számára nehezebb a halálunkkor egy pokoljárást lepergetni, ha abban éltük az életünket, ha bűnt követsz el a pokolra jutsz.  Vagy bármi mást mindenkinek a saját hite és lelkiismeretfúrdalása szerint.  Tehát úgy tűnik, azt fogjuk megélni a halálunk perceiben, amiben felnőttünk, hittünk, hogy mennyire voltunk pozitív vagy negatív gondolkodásúak.  Ez a különböző gondolkodású vallású emberek beidegződésével, hitével függ össze.  Ez azt jelenti hogy a tudatunk és amit belénk neveltek az utolsó pillanatig velünk marad, máskülönben azt sem tudnánk mibe hittünk. Jézusban, Allahban, Buddhában?  Azt sem tudnánk melyik Istennel kéne találkoznunk?  Ez a lány is tudatában volt annak, hogy bűnös élete lett amiért hátatfordított a vallásának, (tehát nem a normális vallással van a baj, hanem ha valaki megtagadja mindazt amiben addig hitt,  mert valaki azt mondta higyj ebben és ebben) tehát hátatfordított  a családjának és csak a fiúk a bulik érdekelték.  Lelkiismeretfúrdalása volt, még szép hogy a poklot járta meg a lelkiismeretfúrdalásának is tudatában volt, ennek bizonyítéka a saját elmondásában van.  Rettegett, sírt, félt...  Vajon miért?   Mert már a tudata nem volt vele és nem tudta hogyan élte az életének ezt a szakaszát?   Nem hiszem!   Nagyon is tisztában volt vele.   Sőt sokan elmondták akiket visszahoztak ezen 4 percben az életbe, hogy akkor jött rá hogy meghalt amikor éjjel kiment pisilni és visszatért az ágyába, azt látta hogy a férje mellett alszik valaki!   Akkor megébredt a férje és látta hogy valami megérzéstől vezérelve a férje rángatja próbálja felébreszteni az addig mellette alvót.   Ebben a pillanatban jött rá hogy meghalt, mert látta önmagát úgy, ahogy azelőtt még soha! 

 

 

 

 

images.jpg

 

 

 

Azaz testen kívüli élménye volt és aki a férje mellett feküdt az ő maga volt.   Ezért vagyok biztos abban, hogy akin az életében nem tud eluralkodni az egója, azon a halála perceiben sem fog.  Mert tudatunknál vagyunk, mint most.  Akiket visszahoztak az életbe szinte mindenki azt mondta amikor meglátta úgy a testét ahogy még előtte sose látta, akkor tudatosult benne, hogy meghalt.  Tehát ezt mindenki felfogja, ennek mindenki a tudatába kerül előbb utóbb az egója akaratosságától függően, hogy meddig akar még ebben a 4 percben az egója ragaszkodni a testhez.  Sokszor vissza se akatak kerülni a testükbe.  Egy személyes ismerősöm és barátom megjárta már ezt a 4 percet. Elmondta, hogy olyasminak érezte az elhagyott testét, mint valami nyúlós nyálkás nehéz zsákot, szinte vissza sem akart fordulni, hogy megnézze vagy rápillantson. Egy korábban elhunyt rokona jött elé és elmondta hogy vissza kell mennie mert dolga van még. Ezt a rokont akkor ő úgy látta, ahogyan az életében utoljára látta őt. A szeretett gyerekei miatt jött vissza.

 

 

 

 

images.jpg

 

 

 

Itt az egónak már semmi szerepe sincs. ( Amikor már felfogjuk hogy meghaltunk).  Van aki azt mondja: Nyugodt lélekkel halok meg.  Ha ezt ő így is gondolja nincs mitől tartania.  Nem beszélve arról, hogy a gondolatnak is hatalmas ereje van.  A lány teste a valóságban a roncsok közt hevert, tehát nem beszélhetünk fizikai fájdalomról, mert ,,halott'' volt.  Érzelmi szinten valóban megjárta a poklot, pontosabban szellemi síkon, mert ezt nevelték belé vallásosan.  Abban nőtt fel, ha bűnt követsz el akkor a pokolra jutsz.  Jól belenevelték...   A pokoljárását részben annak köszönhette, hogy a szülei túlzásba vitték a vallásos életre nevelést.   A lány megelégelte mindezt és menekült mindezen szigor elől.  Egyenesen a halálba.  Persze hibázott a lány is, de akkor most ő fog a pokolra jutni?  A szülei túlzásai miatt, akik a vallásra hivatkozva uralkodtak a lányuk felett?  Miért nem a szülei jutnak a pokolba akik ugyan vallásosak, de ezzel a vallásossággal a halálba kergették a gyermeküket?  A legnagyobb baj, hogy ez a lány most már mégvallásosabb életet él, mivel találkozott Istennel sőt a poklot is megjárta.  Az előadása címe is ez:  A pokol pedig létezik!  (vagy valami hasonló). Azóta végighallgattam a teljes előadását, a pontos cím amivel rá lehet keresni a következő:   A Pokol valóság - ott voltam!  És bocsánat nem autóbalesetben halt meg a lány, hanem valamit beletettek az italába, de ez a lényegen nem változtat. 

 

 

 

 

 

Mindenesetre nem vesztettem vele semmit hogy először nem hallgattam végig, mert a többi már csak jelentéktelen rizsa amivel talán csak a szülei előtt mentegetőzött.  Ha valaki azt gondolja mindez csak egy bedrogozott lány látomása, annak újra leírom a lány meghalt, többször is visszahozták az életbe. Tehát most már nem írom át a fentebb leírtakat.  Van még pár vicces elbeszélés a pokolról, ami ezekben azonos hogy mind mind vallásos emberek elbeszélései és tele vannak ellentmondással és hivatkozással a Bibliára stb...   Érdemes belenézni!    Pl... 23 perc a pokolban,

 

 

vagy   Mennyből Viszajött férfi, 

1:53... Eltartott egy darabig, hogy így imádkozott értem, a ponyva (???) alatt a sötétben aztán kilencven perc elteltével ( addig a mentősök biztos vártak és nem volt gond a forgalom megállítása sem), mikor egyszer csak én is vele együtt elkezdtem énekelni a dalt. Ilyedtében és izgatottságában azonnal kiugrott a kocsiból. Mi vaaaan?????? Milyen kocsiból és ki? Mert a halott egyszer csak énekelni kezdett, 2:15 nél az interjuban. Ez a fazon össze vissza beszélt ami senkinek sem tűnt fel és profitra tett szert a könyve kiadásából.. ( szégyen )...  2:53   -  Keresztényként példamutató életet éltek, mind ott voltak és nagyon jól néztek ki... 3:27  - Az utcák tényleg aranyból voltak..   3:37... - A bibliában az áll hogy a menyben gyöngykapuk és arany utcák vannak....... ( Hogy ezt melyik bibliában olvasta a riporternő, nem tudom )...,!

 

 

Ha ez a szerencsétlen valóban megjárta volna a menyországot, akkor valószinű azt sem felejtené el amit Jézus mondott, miszerint:                             Gazdagok a szegények....                        Mindenesetre a könyvei kiadásával szép haszonra tett szert,  amivel meg is váltotta a jegyét a pokolba.   Nem csak azért mert erről vetít,  hanem mert haszonra tett szert a könyvei kiadásából és jól tudja, hogy hibázik  de erre a hibájára majd ráébred a halála pillanatában.

 

 

 Érdemes lenne ezt a filmet megnéznie egy papnak, és elgondolkodnia azon, hogy mit is tanítanak!!!    Persze egy pap ezt kimagyarázná...   Valami olyasmivel, hogy:  Isten hatalmasságától ez az ember összezavarodott, ez a zavarodottság bizonyíték a tanításainkra.   De vajon mi okozza a zavarodottságokat a papoknál, amikor gyerekeket molesztálnak és fajtalankodnak, ...   Talán Isten?   Amikor vagyonokat halmoznak fel, míg gyerekek éheznek.   Ezt tanítja nekik az ő Álszent Istenük?   Vagy a sátánuk?  Nyakig járunk a szennyben,de sebaj, menjünk templomba és imádkozzunk   igaz?

 

Hát............... Ezért félnek a papok a haláltól és mindazok akik az ő szennyük szerint próbálják élni, pontosabban átvészelni a pokoljárásukat,         az életet.

 

Ezért félnek sokan a haláltól, mert a papoknak hisznek !

 

Újra ki lehet akadni a vulgarizmusomon, de menjünk tovább.

 

 

 

Feltámadás a halálból.

 

 

 

 

Úgy imádkoztam mint Péter :  Fatima kelj fel!  Majd Fatima felült az ágyban.  Ehez minek kellett 12 óra? Eddig tartott kinyögnie, hogy most aztán már keljen fel? Nem értem...

 

 

Vajon mennyit fizettek a szerencsétlen  Etióp éhezőnek hogy fényezze a kereszténységet?  Méghogy muzulmán etióp?  Mindenesetre ennek a lelkésznek már minimum az új Jézusnak kellene lennie.  Hát ez az Etióp nő az, aki igazán megtagadja az Istenét.  Muzulmánnak vallja magát mégis a kereszténységet Isteníti?  ( milyen érdekes mindig épp arra jár egy pap aki imádkozik az elhunytér).   A halott másfél óra múlva dalolni kezd stb...  9o perc!  Ezalatt az agy totál lebomlik, vagy 12 óra múlva támadt fel.   Ráadásul könyveket adnak ki minderről, amiből profitálnak.  Csodálkozhatunk még azon miért és milyen módon van félreértelmezve a hit és vallás?   Minden félremagyarázó a saját zsebére dolgozik?   Magyarán a pénz a fontos számukra.   Reklám, marketing, egyszóval nagy az Isten állatkertje.   Akkor most ez a kereszténység?   A hit?   A vallás?   Ezek egyszerűen viccesek, és a pénzszerzésről szólnak mind.  Ezek után mondja azt valaki, hogy én fogok a pokolra jutni mert magamban és a szeretetben hiszek!!!   Elég csak perceket belenézni a felsorolt videokba és elgondolkodni miben hiszünk?   A szennybe, vagy mindezt megelégelve önmagunkban?   Visszatérve a dél amerikai lányhoz.  Ha pedig ennek a lánynak később gyereke lesz, azt épp a vallásossága miatt szintén vallásosan fogja nevelni, megfeledkezve mindarról ami miatt ő majdnem a halálba menekült.  Ha majd az ő gyereke is a halálba fog menekülni mindez elől és ne adj Isten meg is hal, akkor majd a nagyszülei fognak mindezek előtt értetlenül állni...  Hogy lehet ez?  Hiszen vallásosan neveltük a lányunkat, ő is az unokánkat?  Talán az ördög szállta meg az unokánkat?!   Hát persze az ördög, az anyja képében.

 

 

 

 

Nem a vallással van a baj, hanem a túlzással!!!

 

 

 

 

Senki sem szeretne a pokol tüzén megégni és nem is fog, mégha ez jelképes is, mert a lélek fájdalmát szimbolizálja a keresztény vallás szerint.  De álljunk csak meg egy pillanatra.  Miről beszélt az a lány aki a pokoljárása után elmondta az élményeit?  Hatalmas forróság lett, leégett a haja, a kis szőrpihék a karjáról és iszonyatos fájdalmat érzett, szenvedett.  A lány semmiféle lelki fájdalomról nem beszélt, pedig a léleknek kéne a pokol tüzén égnie.  Hogy miért nem beszélhetett lelki fájdalomról?  Mert lelki fájdalmat csak akkor érezhetünk, ha valaki nagyon megbánt egy testtel rendelkező személy, vagy ha lelkiismeretfúrdalásunk van valami miatt, mert rosszat tettünk.  De mivel is?  Ehez szintén testre van szükség.  A kereszténység által emlegetett lelki fájdalomból kapunk is rendesen itt az életben, testünk birtokában.  Azért nem létezik pokol abban a formában ahogy a vallás tartja, mert tudom, hogy van testem, egóm és lelkem.  Rosszat tenni valakivel, ártani valakinek amiért majd a pokolra jutunk csak testtel az egó miatt lehet.  Rólunk emberekről beszélek, nem Istenekről, Angyalokról, Démonokról.  Lélekből, amiből a szeretet fakad akármennyire is szeretném még az ellenségemet se tudnám megbántani.  Mégis a lélek fog a pokol tüzén égni? Talán a lelkiismeretfúrdalást hasonlítja a kereszténység a pokolhoz, de lelkiismeretfúrdalásod is csak akkor lehet ha élsz, azaz testel rendelkezel.

 

 

 

 

Hibákat mindenki követ el.   Ezért nagyon fontos lenne, hogy meg tudjunk bocsájtani mindazoknak akik a mi kárunkra követtek el hibát és ugyan ilyen fontos hogy magunknak is megbocsássuk a hibáinkat.  Ha másoknak megbocsájtunk, ezzel önmagunkat kíméljük meg attól hogy haragunkban, gyűlöletünkben a pillanatnyi egónk diktálta törlesztenem kell, hiszen csorba esett a büszkeségemen, ezért elégtételt vegyünk másokon, ezzel azonban önmagunknak ártva a leginkább, mert ha elégtételt vettünk utánna könnyen lehet, bűntudatot fogunk érezni a viselkedésünk miatt.  Ha nem is abban a pillanatban, majd a legrosszabbkor a halálunk pillanatában.  Ahogy mi magunk tudjuk leginkább pokollá tenni az életünket, ez vonatkozik a halálunkra is.

 

 

 

 

Amikor tudatosul bennünk hogy meghaltunk, csak a lelkünknek van szerepe és persze a tudatunknak.  A lelkünknek azért van nagyon nagy szerepe, mert itt vannak azok az élmények, ahol a poklot járjuk meg, ha tele vagyunk lelkiismeretfurdalással, vagy a menyországot, ha nincs lelkiismeretfurdalásunk. Ha valaki bűnt követ el, rosszat tesz ezekér a tetteiért valóban meg fog bűnhődni, de nem a lelke. A pokoljárást a lelkiismeretfúrdalás generálja ami megint csak testtel rendelkező személynek lehet. Mármint lelkiismeretfúrdalása. Senki sem fog az élete végén a pokolra jutni, maximum a halála végén.  Ettől még lehet lelkiismeretfurdalása, de nem ez az igazi bűnhődése.  Egy durva példával érzékeltetve, de sajnos van ilyen, egy újszülött tiszta lélekkel  (mert még az egója nem hatalmasodott el benne, tiszta mert a lélek csak tiszta lehet, van lelke mivel megszületett)  szóval ez az újszülött rossz élettapasztalat nélkül, harag és bosszúvágy nélkül éli a napjait. Helyesbítve, egyetlen rossz tapasztalaton már túl van, ez maga a megszületése volt mert az számára is fájdalmas, körülményes, nem jó.  Ezért ő nem haragszik az édesanyjára, nem utálja őt, sőt!   De mi történik ha egy kisbaba meghal? Pokollá változik a szülei élete, mérhetetlen fájdalmat éreznek, talán egész életükre kiható kővetkezményei lesznek mindennek.  Ezért a baba lelke, mert fájdalmat okozott a halálával a pokolra fog jutni? 

 

 

 

 

images.jpg

 

 

 

Nem, sőt angyal lesz amit ábrázol is szép számmal a vallás.  Biztos vagyok benne én is, hogy a baba lelke nem fog pokolra jutni.  A lelkünk mindvégig ugyan olyan tiszta marad mint megszületésünkkor volt.  Azt szokták mondani, hogy bűnös a lelke valakinek.  Az egója bűnös az embernek, amihez meg is van a fegyvere a test. Ők ketten bűnösök.  Éghet a pokol tüzén az egó és a test, ahogy ég és szenved is az életben.  A lelkünk ami alapban tiszta, az test nélkül soha.  Minden szenvedés a test és egó miatt van.  A poklot sem ússzuk meg, ha erre életünkben rászolgáltunk csak az nem közvetlenül a halálunk percei tehát az életünk után fog bekövetkezni.  Mindenki meg fogja kapni amit megérdemelt amire rászolgált az életében.  Igen a lelkünk tiszta bűntelen energia vagy mindegy minek nevezzük ami a megszületett gyermekben van, marad egy életen át az a halálunk után sem változik nincs miért szenvedjen.  Majd később a lélek lejut a pokolba valóban, ide újra és testet ölt.  A kereszténység szerint feltámadunk, egy újabb egóval, vagy talán a régivel és végigjárjuk a poklot annak megfelelően bűnhődve ahogy bűnt követtünk el. Nem azért  (mondjuk úgy)  látok nagy esélyt az újjászületésre, mert sok előző életbe vivő regressziót olvastam, hanem mert tudom hogy van testem, egóm és lelkem és mindazért amit eddig leítam és ami még jön!

 

 

 

Ha tévedek..... Tuti pokolra jutok.

Ha nem..... Nincs miért félnem a haláltól.

 

 

 

Akik nálam mélyebben belemennek a misztikus gondolatokba vagy spiritualitásba, most mondhatják:  Lehet ártani a lélekkel, nekem kéne ezt a legjobban tudni, mert hogy vannak ártó szellemek.  Ha vannak is mivel ártanak? Maximum megijesztenek minket. 

 

Ráadásul szerintem ez az egész kisfilm kamu.

 

 

Azt hiszem ebbe a témába senkinek se lennék jó beszélgetőpartnere, sem az ördög, ördögűzés témában.  Egyszerűen mert ezek távolabb állnak tőlem.  Ezekkel a szellemes ördögös dolgokkal talán érdemesebb egy pappal beszélni.  Most még megpróbálnék a földön járni.  Nálam ezek a dolgok az érdekes, rejtélyes kategóriába tartoznak.

 

 

 

Minél mélyebben lesz vallásos valaki annál jobban fog félni a pokoltól, a haláltól. Most újra leírom mert senkit sem akarok nagyon megbántani.  Nem a vallással van baj, hanem a túlzással.  A vallás maximim hibázhat.  Most megint a saját példámat fogom leírni, de mindenek előtt, hogy érthető legyen, voltak vannak és lesznek is hibáim.  A voltak az Álmok részből kiderül.  Volt egy időszakom amikor úgy gondoltam jó lenne kicsit jobban megérteni a kereszténységet, ha már ezt tukmálták rám kisbaba koromban.  Tehát tudni szerettem volna miben hihetek ezért megpróbáltam felvenni a kapcsolatot nem egy, nem két pappal, magával a keresztény egyházzal hogy segítsenek megértenem mindent. 

 

 

 

Mondhatni egy eltévedt bárány voltam a nyájból.  Mondanom se kell egyetlen pap sem vállalta hogy megmagyarázzon nekem mindent az elejétől a végéig.  Talán túl sok kérdésem volt...   Ezzel nincs baj, mert úgy döntöttem én magam próbálom megérteni mindezt.  Szóval úgy gondolom a papok féltek mélyebben belemenni velem mindebbe és talán inkább elmondtak egy imát a megtévedt bariért  (ez én lennék)  mert az egyszerűbb.  Tehát elolvastam a Bibliát, noha sokat nem értettem belőle először, az Újszövetséget az Ószövetséget, megnéztem elég sok vallásos filmet, írást a kereszténységgel kapcsolatban, János evangéliumától Máté evangéliumáig.  Jézus életével kapcsolatban is amit csak lehetett megnéztem meghallgattam, elolvastam még miséket is figyelemmel kísértem és megtanultam egy két imát, sőt néha el is mondtam.  Ez az időszakom kb. két hétig tartott.  Tudom most azt mondaná egy pap:  Nehéz Isten gyermekének lenni, vagy valami hasonlót, persze nem akkor mondták amikor kérdeztem volna. Azonban én azt mondom, két hét után elgondolkodtam azon, hogy most akkor már vallásos vagyok-e? 

 

 

 

 

images.jpg

 

 

 

Rájöttem álszent vagyok, nem vallásos mivel voltak, vannak és lesznek is hibáim.  A vallásosságommal nem teszek mást mint megpróbálok valami jó kis helyet kiérdemelni a halálom után a menyországba. Ismertem olyan embert aki vallásosan élt, ezzel még nincs semmi baj. Templomba járt a misékre még kismamaként is, ezzel sincs semmi baj.  A baj ott kezdődött, hogy a hatodik hónapban levő kismama magzata az egyik mise alatt túlzottan intenzív volt, rúgdosott stb ahogy azt kell neki, hiszen ez a normális.  Ez a kismama hogy a magzata ne zavarja őt a misén, ököllel ütötte a hasát majd elvetélt.  Gyilkos lett az ima közben.  Azóta eltelt már több mint húsz év és ezért a bűnéért az illető teljesen a vallásba fordult olyan mértékben, hogy az egész napját végigimádkozza a szerencsétlen és abban reménykedik, hogy megússza a poklot.  Hát nem fogja, mert maga juttatja önmagát a pokolra.  Nem csak azért amiért lelkiismeretfúrdalása van, hanem mert a szeretetről beszél a jóságról és hinti az igét.  Nem akarok mélyebben belemenni.  Visszatérve a vallásos két hetemhez, arra gondoltam egyszerűen akkor nem leszek álszent mindenféle vallás, Isten nélkül, ha azt adom ami vagyok.  Mindenki így te is kedves olvasóm tele vagy szeretettel.  Olyan hatalmas adag van benned, amit szeretnél kiadni magadból valakinek vagy valakiknek.  A baj az hogy félünk kiadni a szeretetünket, mert ezzel mások visszaélnek.  Ettől én is féltem, viszont rájöttem attól ne leszek álszent ha akivel csak lehet megéreztetem a bennem lévő szeretetet.  (kockázatos tudom)  Bizonyos egészséges határokon belül, nem az!   Eldöntöttem, mindenkivel aki még nem ártott nekem alapba megéreztetem ezt a szeretetet.  Tévedhetek a kereszténységgel, a lélekvándorlással, egy valamiben azonban soha!  A bennem lévő szeretetben.  Az eredmény olyannyira megdöbbentő volt, hogy eldöntöttem annak is megadom ezt akár válaszul aki épp megbánt.  Még megdöbbentőbb volt az eredmény!  Persze volt aki hülyének nézett.  Érdekes volt számomra teljesen ismeretlen embereken látni hogy a kapásból megadott szeretettel hogy ösze lehet zavarni őket.  Nem erre számítottak, nem is tudták sokan mit is kezdjenek mindezzel.  Aztán idővel helyrerázódtak ezek az emberek és akaratlanul is de ugyan azt adták visza nekem.  (Persze volt kivétel aki elbízta magát és visszaélt ezzel, de csak egyszer tudta ezt megtenni).  Ha pedig olyan embernek adtam meg ezt válaszul aki épp megbántott az teljesen összezavarodott és a saját viselkedését érezte kellemetlennek. Ez többet ért bármilyen vitánál, adok-kapoknál.  Természetesen vannak olyan emberek is, akiknek képtelen vagyok megadni ezt a szeretetet, mert annyira únszinpatikusak ezt viszont nem is bánom, mert az únszinpátiát megérzi az, aki únszinpatikus ezért nem fogok egy ilyen ember kezébe adni egy ászt, hogy:  Ugyan rúgj már belém...  Mindenek van egy egészséges határa.  Ami a lényeg, amikor megtapasztaltam, hogy mindez működik, már nem kerestem semmilyen vallást vagy Istent.  Egyszerűen úgy gondolom, hogy saját magamnak könnyítem vagy nehezítem meg az életét, ehez nem kell se pap, se Isten, se démonok vagy féllények vagy pokol.  Viszont ha alapban nem taposok át senkin azzal magamnak se ártok.  Holott ezzel is a saját egómat szolgálom, hiszen magamnak sem akarok rosszat, mégha ezzel pillanatnyi jótól fosztom is meg magam, de hosszútávon veszteségem se lesz abból ha kordában tartom az egómat.  Nem egyszerű.

 

 

 

Vannak olyan emberek a környezetemben akikről tudom, rettegnek a haláltól. Nem szeretném a helyet meghatározni, mert nem akarok általánosítani és azt sem szeretném ha valakinek rossz véleménye lenne egy országról, vagy a népének mentalitásáról.  Aki már többször járt itt rá fog jönni.  Tehát nagyon vallásosak.  A szobáik, házaik, irodáik tele vannak szentképekkel keresztekkel, de még az autóik is sőt a zsebükben is imafűzérhez hasonló vackok vannak amiket képesek órákon át morzsolgatni, vagy csak a látszat kedvéért pörgetni hogy mindenki lássa, ő vallásos.  Ugyanakkor a mindennapjaikban kihasználják akit csak lehet, amire a szavukat adják vagy amit megigérnek az semmit sem jelent.  Ha valaki megkérdezi miért teszik mindezt?  Leüvöltik az ember fejét stb... Nem folytatom, számomra álszent jellemtelen emberek, persze én sem általánosítok mondjuk csak 9o%-uk.  (Egy kis gonoszsággal élve)  Tehát a lényeg, hogy rettegnek a haláltól, mert tudják milyenek is valójában, tudják mennyire álszentek.  Egyetlen dolgot nem értek.  Miért? 

 

 

 

 

images.jpg

 

 

 

Miért kell vallás mögé bújni annak aki tudja magáról milyen?  Ez nem jelenti azt, hogy minden vallásos ember álszent!   Miért nem képesek rájönni mennyit és milyen súlyos hibákat vétenek?  Miért képesek önmagukat meghazudtolva abban reménykedni hogy a menybe jutnak?  Mert Húsvét előtt böjtölnek, mert templomba járnak?  Számomra sokkal korrektebb az, ha valaki azt mondja:  Tudom milyen vagyok és még te sem fogsz érdekelni, ha a nézeteimmel szembe mész!   Ez legalább korrekt, tudom mire számítsak.  Az álszent emberek bárhogy is fújják kívülről a Bibliát a haláluk 4 percében a poklot fogják megjárni mert tudják milyen életet éltek.  Ennyit erről és hogy mire jó még a túlzásba vitt vallás?  A következőkre.

 

 

 

Dolgoznak itt olyan emberek akik már 8-1o hónapja nem kaptak fizetést és mondjuk már lerohadt a lábukról a cipő, szinte mezitláb dolgoznak.  Egy idő után ez a szerencsétlen odamegy a főnökéhez és szépen megkéri őt, ha esetleg kifizetné csak 1 havi elmaradt bérét, venne belőle cipőt, más alapvető tisztálkodási dolgok mellett.  Szóval cipőt szeretne venni amivel tovább tud dolgozni.  Ez a mélyen vallásos, böjtölő, kereszteket sűrűn vető főnök első lépésben leordítja a szerencsétlen munkás fejét, hogy ne követelőzzön már, második lépésben ez a főnök behozza egy lestrapált cipőjét amit odaad a munkásnak, persze mindezt úgy beállítva mint nagylelkű ajándékot, és cserébe elvárja hogy az most már ne nyavajogjon a pénzéért, a 8-1o havi béréért hanem szépen köszönje meg ezt a nagylelkűségét.  Ha most valaki azt gondolja meg is érdemli az ilyen, minek dolgozik még mindig?  Azoknak megsúgom, mert olyan országból jött ahol nagyon nagy mélyszegénység van és a ,,fizetésével'' a családján szeretne segíteni.   A baj az hogy ezek a főnökök tisztában vannak azzal hogy egy havi bérét a munkás ha hazaküldi azzal egy évre megoldja a családja gondját.  Ezen gondolkodva felteszik maguknak a kérdést...  Minek ennek a 1o havi bére?  Azzal tíz évre mentesítené a családját a gondok alól. Nehogy már egy évi munkával és tíz havi bérével hazamenjen az alkalmazottam, mert akkor ki fogja nekem mindezt a rengeteg munkát elvégezni?  Talán utánna vet egy két keresztet és ezzel minden el van intézve.   Tehát ha ez az ember esetleg néhány nap múlva meg mer nyikkanni, mert szeretne megborotválkozni, de nincs mivel, a mélyen vallásos főnöke újra leüvölti a fejét, hogy mit akar még?   Most adott neki cipőt szóval jobb ha befogja a száját, mert ő jó volt vele!   Persze ezután eltelik egy óra és a főnök megkérdezi a munkást:  Miért nem borotválkozik már meg?   Ő csak ennyit kér tőle, semmi mást ráadásul cipőt is adott neki és mindezért cserébe annyit sem várhat el, hogy legalább megborotválkozzon, ha már a színe elé járul bármilyen kéréssel.  Ez nem vicc!!! Halál komoly!!  Van ilyen!!!   Nekem senki se mondja hogy ezek az emberek nincsenek tisztában azzal hogy milyenek valójában a keresztek mögé bújva, mert nem hiszem el!   Ezt élvezik!  Uralkodhatnak más szerencsétleneken. Nekem egy ilyen ember ne beszéljen Istenről, vallásról mert ezek az emberek álszentek.  (Itt most uralkodok magamon hogy mást ne írjak még).   Igaz hisznek Istenben, van keresztjük dögivel, járnak templomba és......mind a pokolra fog majd jutni.

 

 

 

A keresztény vallás azt mondja, a halálunk után jutunk a pokolra ha nem élünk jó életet.  Ha a halált nem egy vonalnak képzelem ami lezárja az életünket akkor nem is mond rosszat a keresztény vallás.  Az életünk után a halál jön, a halálunk után talán az élet.  Kétféle létezésről tudunk, az egyik az élet a másik a halál.  Mi most az élők közt vagyunk és úgy gondoljuk ez a valóság.  A halál nem valóság? Az is valóság persze, de melyik az igazi?  Ha mind a kettő valóság, márpedig az, akkor miért ne lehetne épp a halál  (nem egy vonal ami lezárja az életünket)  a valóság, az élet utáni állapot?  Mert halálunk után a pokolra jutunk írja a Biblia. Mert nem ezt nevelték belénk, nem ebben éljük az életünket, hogy a halál is egy állapot.  Azt nevelték belénk, az élet, a vallás, a mindennapjaink, hogy meghalunk és kész.  Itt most egy jókora kitérőt teszek elgondolkodva vajon melyik állapot az igazi.  (Ezt érdemes lesz inkább egy játéknak felfogni, mint véresen komoly következtetéseket levonni belőle).

 

 

 

A felfogásunk, az életünk arról szól, hogy most élünk aztán meghalunk és vagy a pokolba jutunk vagy a menyországba.  (Nem tudva mi a pokol és a menyország) Amit tudunk róla azt a vallás nevelte belénk.  Ha mindezt megfordítom, tudom bután fog hangozni de mondjuk a halál a valós létezés.  Néhányan azt fogják gondolni ez már erős túlzás!  Azért gondolják ezt mert az ellenkezőjében nőttünk fel.  Azt hiszem mindvégig próbáltam követni a Bibliát, csak más értelmezésben.  Egy biztos a Biblia nem egy unatkozó ember irománya, annál jóval több.  Ami megemlíti hogy bukott angyalok vagyunk,

 

 

 

 

images.jpg

 

 

 

nem csak az ördögök hanem mindannyian.  Vajon ez mit jelent?  Az angyali létről az az elképzelésünk, hogy az valami jó lehet, holott nem tudhatjuk vagy nem emlékszünk rá.  Ha bukott angyalok vagyunk, akkor valami történt amiért élünk.

 

 

 

 

images.jpg

 

 

 

  Ádám és Éva tudjuk száműzetett a paradicsomból ahol minden jó volt, nem volt fájdalom, irigység stb...  Száműzetett, mert ettek a tiltott gyümölcsből, amire a kígyó vette rá Évát. Mi a tiltott gyümölcs, ki a kígyó?  Miután Ádám és Éva kiűzetett a paradicsomból, megismerték a fájdalmat, szégyenlősek lettek, szomorúságot, bűntudatot és minden rosszat amit mi is érzünk az életünk folyamán.  Ha az emberek szinte 1oo%-a nem zárja ki a poklot és a menyországot, miért kéne kizárnunk azt hogy egy tiszta bűntelen létből vagyunk itt mert mindannyian bukott angyalok vagyunk?  Az angyal az a létforma, de nevezhetjük léleknek vagy bár minek, kísértésbe esett és ahogy ma is minden megszületett embernek van lelke és Isten mindannyiunkban ott van, úgy az akkori megszületett élőlények nevezzük most már embernek, is lélekkel született.  Ezzel száműzetett a lélek a paradicsomból mivel a test rabja lett.

 

 

 

 

images.jpg

 

 

 

  Tudom morbid, de mitől morbidabb annál hogy Isten hét nap alatt teremtette meg a földet  (ezt állítják a papok és a biblia) viszont akkor Isten földönkívüli, mivel földi lakó nem teremtheti meg azt a földet ahol él.... mégis ebben hiszünk olyannyira átmosott aggyal, hogy az ellentmondás felett átsiklunk    vagy,   hogy Éva tulajdonképpen Ádám egy bordájából gyúratott meg? 

 

 

 

images.jpg

 

 

 

Attól morbidabb, hogy az utóbbit nevelték belénk évezredeken át.  Ebben nőttünk fel.  Tehát a Biblia azt írja, hogy egy paradicsomi állapotból kerültünk a bűnbe mert hatalmas vétket követtünk el Ádám és Éva által.  Így már itt testtel rendelkezve bármennyire is szeretnénk nem tudunk visszakerülni abba a paradicsomi állapotba mert mindig követünk el hibákat.  A testünk birtokában ez nem nehéz.  Amikor meghalunk megszabadulunk ettől a testtől és egy időre újra abba a paradicsomi állapotba kerülünk, ami épp lehet a normális állapot is, mert mindenkinek megbocsájtatik.  Igen mindenki mégtapasztalja majd ezt ez Jézus atyjának országa.  Viszont képtelenek vagyunk ottmaradni, mert ott csak a tiszta bűntelen lélek, angyal, energia maradhat, de mert bűnöket követtünk el a testtel ezért visszajutunk újra és újra mivel mi magunk  (a szabad akarattal rendelkező) lényünknek törlesztenie kell mert ezután már szeretnénk a paradicsomba maradni.  Mindezen továbblépve, ki vagy mi volt a kígyó aki bűnre csábította Évát vagy angyalt aki a paradicsomi állapotban volt?  Biztos nem egy vipera vagy cobra. Annak a lehetősége volt a kígyó, hogy ha testtel fog rendelkezni az az angyal, mennyi minden más jót is megtapasztalhat majd, mennyi jó érzés velejárója egy test !? 

 

 

 

 

images.jpg

 

 

 

Többek vagyunk mint egy test aki ösztönösen cselekszik, vagy amit másokból látunk.  Egy testtel kihasználhatjuk a természetet, az állatokat, sőt egy másik testtel rendelkező személyt is, eluralkodhatunk mások felett.  Nekem tűnik csak úgy, hogy ez vészesen hasonlít az egóra?  Persze ezek a testtel megtapasztalható jók becsapnak minket, csak mi gondoljuk hogy ez jó.  Most ugorjunk vissza egy nagyot az Ősi tudás részhez ahol a Sumer agyagtáblák arról tesznek említést, hogy Ádám és Éva hatalmas bűnt követtek el, mert ittak az élet vizéből. 

 

 

 

 

images.jpg

 

 

 

Itt szó sincs almáról és kígyóról, de nem is ez a lényeg.  A lényeg hogy belekóstoltak az életbe.  Az Ősi tudásban az agyagtáblák azt is leírják, hogy ezek az ,,Istenek'' azt a lényt ami később ember lett alkalmasnak találták a munkára, majd történt valami amikor már közös utódokat nemzettek.  Mintha megpróbáltak volna mindent kétségbeesetten elkövetni, hogy ezt az Ádámot és Évát visszaszerezzék, majd amikor ez nem sikerült el akartak pusztítani mindent. (Holt tenger és környéke)  Lépjünk túl ezen is.  Vajon ki és miért írta meg a Bibliát?  Az hogy megírni arra enged következtetni, hogy testtel rendelkező valaki írta meg, de most átlépve a belém nevelt korlátokat nem is az a lényeg hogy ki írta meg, mert épp leírathatták is valakivel.  A Biblia semmi rosszra nem tanít senkit, olyasmi mintha azt értelmezve és szem előtt tartva elérhetnénk újra a paradicsomi állapotot.  Viszont annyiszor átírták már és annyira félreértelmezi a papság, mintha nekik mindez már nem is lenne érdekük.  Visszatérve ezen gondolatokból a kereszténységhez.

 

 

 

A keresztény vallás úgy tartja, hogy feltámadunk.  Persze csak azok akik jó és vallásos életet éltek.  ( Az egó akarja mindezt, nekem ugyan elég lesz 6o-7o évet lehúznom itt, talán többet vagy kevesebbet).   A feltámadunkból két dolog következik számomra.  Az egyik, hogy rosszul értelmeztek valamit és nem a jók hanem pont a rosszak fognak feltámadni, újra élni.   Azáltal hogy az elkövetett hibák miatt újra leszületnek, törlesztik a karmikus adósságokat.   A második ha feltámadunk akkor mégsem az élet a valóság.   Erről azonban ha megkérdezünk egy papot, ő jó eséllyel azt válaszolja:  Isten útjai kifürkészhetetlenek.  Ez nem válasz!   Ha azt kérdeznénk egy paptól:  Hol volt az Isten amikor nyomorék, éhező, nyomorban lévő családba született egy gyerek? 

 

 

 

images.jpg

 

 

 

A pap talán azt mondaná, az élet útjai kifürkészhetetlenek.   Ez megint csak nem válasz.  Ha meg tudnám kérdezni Istent, mivel ő bölcs, mindent tudnia kell és mindannyiunk felett áll ő biztos meg tudná válaszolni mindezt nekem.  De soha nem fogja mindezt megmagyarázni senkinek.  Jézusnak a legkomolyabb nehézségei a papokkal voltak, nem az emberekkel.  A papok hergelték a tömeget arra, hogy Pilátus megfeszíttesse őt.  Úgy tűnik volt és van is a papoknak hatalma az emberek felett, akik valóban nyáj.   Birkanyáj.   Ezek szerint a papok sem tudnak semmit. Persze tudom az ő hitük ez, amit tartsak tiszteletbe.  Rendben tiszteletben tartom, mert senkit se akarok megváltoztatni.  Viszont én már rengetegszer átgondoltam, mi az amiben logikusan hihetek?  A papok ezt még sohase gondolták át?  Úgy tűnhet teljesen a papság ellen vagyok.  Nem vagyok senki ellen csak zavaró hogy hatmilliárd ember 8o%-át még mindig az az erőltetett vallás uralja amit talán még a papok se hisznek el és lássuk be nagyon kevés sikerrel, mert ma két dolog miatt vannak háborúk.  Az olaj és a vallás miatt.  Ezen a ponton már az is kételyeket ébreszt bennem, hogy valóban a jóra próbálják nevelni az emberiséget a vallással?  Valami nagyon nagy hiba van a vallások értelmezésében, ha ilyen siralmas az eredmény.   Igazából nem ismerem az Ortodox az Evangélista, a Református vallások lényegét csak sejtem, hogy nagyjából ugyan úgy félre vannak értelmezve.  Ennek bizonyítéka pont a vallási háborúk, vagy modernebb nevén a terrorizmus.  Viszont az is biztos hogy nem csak az arabok a terroristák.  Átvitt értelemben a nagyhatalmak is azok függetlenül hogy valaki katolikus, református stb...   Minden nézőpont kérdése. Mi ellen küzd egy terrorista?  Hogy a nagyhatalmak ráerőltessék a nézeteiket. Akkor most ki a terrorista?  Persze ártatlan embereket ölni mindezért, mondhatni vallási meggyőződésből akkor azt most szabad?  Az jó?   Nagy a fertő...  Ez a vallás?  Hát, én nem kérek belőle...

 

 

 

A vallás azt mondja:  Isten az igaz tiszta szeretet és megbocsájtó.  Ezt a megbocsájtót lehet kihagyhatták volna, mert az emberek azt gondolják ha úgy is megbocsájt miért ne tegyem azt amit szeretnék?  Maximum majd vetek egy két keresztet.  Talán tényleg az lenne a legjobb, ha mindenki önmagában hinne és a benne lévő szeretetben ez már elég lenne ahoz, hogy ha más nem így gondolja azt ne akarjuk megölni.  Ilyen egyszerű.  Önmagamban hinni a legjobb, mert ha hibázok valakivel szemben azt is tudom hogy ez vissza fog ütni.  Ha tudom hogy jót teszek, azt is tudom hogy ez jó érzés és hogy általában ugyan ezt fogom visszakapni is.  Persze ezzel érdemes óvatosan bánni, mert sokan ezt még nem tudják.  Ez olyan egyszerű, hogy ehez nem kell pap vagy Isten, se vallás.  Majd én megalapozom a jövőmet azzal amilyen vagyok, ezt nem kell hogy más mondja meg helyettem, ha ezt magamtól nem tudom akkor ott komoly gondok vannak a fejemben.  Ebből az következik, hogy a halálommal se egy pap vagy Isten rendelkezzen, azt is úgy fogom ,,megélni''  ahogy én akarom, ahogy éltem az életem.  A szeretet a kulcsa mindennek, ami mindenek felett áll. Lelkiismerefúrdalás és félelem nélkül le merem írni:  A szeretet minden Istenek felett áll, sőt minden vallás, minden pap és álszentség felett.

 

 

 

Akik meghaltak, már mind jól vannak.   Nem szenvednek, nem fáj semmijük, nem betegek, nem csalódnak, nincs harag, irigység, gyűlölet, bántalmazás, megalázás, lopás, csalás, lelkiismeretfúrdalás, nemi erőszak, kínzás, veszteség, bánat, pedofilia, rossz kedv, féltékenység, gyilkosság, félelem, háború, veszekedés, mohóság, kapzsiság, gőg, uralkodás, mások igába hajtása, kihasználása, éhezés, szomjúság, nyomor, szánalom, düh, jellemtelenség, álszentség, hiúság, gyász...   Nem elég?  Csak ennyi?  Végül is igen.  Mit mondjak még?   Ők már kijutottak a pokolból.

 

 

 

 

Mind a pokolban vagyunk.  Nap mint nap megkísért minket a gonoszság, hogy bűnt kövessünk el, amiből hasznunk lesz mások kárán.  Nem baj!   Talán mindeközben Lucifer ül egy székben és röhög a markába, rajtunk akik ölnek, leigáznak, kihasználnak másokat.  A papokon, akik Isten szolgáinak vélik maguka, holott csak a pokolban uralkodnak.  A mélyen vallásos hívőkön akik a menyországot várják.  Hát azt itt várhatják.  A vallás azt mondja hogy miután Jézus újra eljön és magával viszi a hívőket a menybe a Sátán ezer éves uralma fog bekövetkezni itt a földön.   Jézus ,,Isten'' fia volt és akárhogy is nézzük már 2ooo éve járt itt, de még mindig a gonoszság uralkodik és fog is amig a világ világ, mondhatni a pokol a pokol.  Persze van itt jóság is, ami miatt egy pap azt mondja, hogy lehet ez a pokol, ha van jóság is?  Ezt a jóságot csak mi véljük jóságnak, holott ez nem más, mint minden perc óra vagy nap amik nélkülözik a fen már leírt rosszakat.  Az igazi jóságot a halálunk után fogjuk megtapasztalni pont az által, hogy ott már semmi szerepe sem lesz a fent leírt rosszaknak.  Jézus egy nagyon jó gondokodású intelligens ember volt.  Ma azt mondanánk rá egy zseni.  Az akkori emberek számára még nem létezett zseni, csak egy olyan embert láttak benne akiben semmi gonoszság vagy rossz tulajdonság nem volt. Harag és düh igen, gondoljunk csak bele amikor felborogatta az asztalokat a templomba, mert vásárteret csináltak a templomból.  Ő azt mondta Isten fia vagyok.  Igen az is volt, mert a szeretet az igazi Isten.  Jézusban pedig jókora adag szeretet és megbocsájtás volt.   De ha az élet a pokol, akkor miért ragaszkodunk mégis annyira az életünkhöz ami a mindennapjainkat a megélhetésünket megnehezíti?  Mert van egónk.  Aki élni akar, ráadásul jól, akár mások veszteségéből is előnyt kicsikarva.  De ki vagy mi az az egó?  Honnan jött, mit akar bennünk?  Úgy tűnik valami olyasmi ami élvezi az életet ezt a testet, és itt akar tartani minket és mindent elkövet hogy ide a pokolba vissza is kerüljünk.  Megkockáztatom leírni, az egó maga a gonoszság, a kígyó.  Aki azt gondolja, most azt mondtam az egó maga a gonoszság, jóval ezelőtt pedig azt írtam:  a test egó és lélek a keresztény vallásban is megtalálható az atya az Isten az egó Jézus a szentlélek pedig a lélek.  Az atya a test aki utódokat nemz, a fiú az egó akit ugyan úgy féken kell tartani mint egy rosszalkodni vágyó gyereket stb.., az ne keverje össze Jézust az egóval, hanem olvassa el újra.  Ha én a fiút az egóval helyettesítem az nem Jézus.

 

 

 

 

Minden bennünk van.  A jóság, a rossz, az Isten, az ördög.  Jézus is azt mondta: Mindannyian Isten gyermekei vagyunk.  Azt persze nem mondhatta, hogy az ördögé is, pedig mindezt tudta, látta, megtapasztalta.  Csak annyit mondott a kereszten:  Bocsáss meg a bűneikér hisz nem tudják mit cselekesznek.  Jézus képtelen volt megértetni az emberekkel hogy mi az ami igazán fontos az életben (jóság) ehez nagy mértékben hozzájárultak a papok is, mármint az emberek értetlenségéhez.  Pedig ennek érdekében mindent megtett.  Olyan dolgokba nyúlt bele, amik igen nagy merészségről tesznek bizonyságot.  Egyenesen Isten fiának nevezte magát amivel nem akart ártani senkinek, mégis tragikus következménye lett.  Abban bízott ha Isten fiának vallja magát  (a szeretet fiának) mert az is volt, azzal megállíthatja a barbárságot, sodomát és gomorrát a fertőt ami szintén jellemzője volt annak a világnak, a gyűlöletet a papok téves rögeszméit.  Sajnos nem sikerült neki mindaz amit előtte már 2-4ooo évvel az egyiptomiak tudtak. Túlságosan korlátok közt próbáljuk meg értelmezni Jézust is, ami korlátokat a vallás szab meg nekünk.  Előbb utóbb át kell lépnünk a korlátainkat ha szeretnénk megérteni mindent.   Miért azonosítjuk Jézust Istennel?  Mert csodákat tett, leprásokat gyógyított, holtakat támasztott fel, halat és kenyeret teremtett a semmiből.  Legalább is ezt mondja a vallás amit a papok kreálnak.  Gondoljunk csak bele, mindezen csodák nélkül, pusztán csak a szeretetet kihangsúlyozva, hogyan építhetné a vallás minden alapjait Jézusra Isten fiára?  Ha mindezen csodákat elhagyjuk, mire jutunk?  Jézus egy nagyon intelligens ember volt aki a szeretetre próbálta tanítani az embereket.  Próbáljuk minden szavát értelmezni, félretéve a vallásokat.  Bészélt az ő és atyja országáról, az újraeljövetelről, ami mind igaz!  Az atyja országába mindenki beléphet majd aki jó életet élt.  Be is fogunk lépni a halálunk pontosabban az életünk után, hiszen ott minden rossz megszűnik ami az életünkre jellemző.  Ez a menyország ahol csak a jóság és szeretet van.  Jézus azt mondta van megbocsájtás.  Van is, hiszen mindenki amikor meghal meg fogja ezt tapasztalni. (azzal van megbocsájtás, hogy ott abban az állapotban senki sem bántja az elhunytat a bűneiért)  az majd később jön.  Jézus azt mondta lesz újra eljövetel. Igen az is lesz ha megtanulunk végre másképp gondolkodni, nem az önérdek lesz a meghatározó.  Nem uralkodni, irigykedni, ölni, háborúzni stb...  Valóban ha mindenkit egyszer majd a szeretet fog motiválni, nem az egó, na akkor jön majd el újra Jézus.  Először a fejekbe kell hogy eljöjjön, nem vallások formájában ráerőltetve mindent mindenkire akár háborúkkal.  Jézus azt is mondta az újraeljövetelekor nagyon sok új vallás fogja magának vallani azt, hogy őáltala jön el újra Jézus, ezért nehéz lesz valóban megtudni mikor fog újra eljönni, mert csak a jók és igaz hitűek fogják ezt tudni.  Ma ezer szám alakulnak szekták, új vallások amibe teljesen belezavarodunk, de maradjunk meg Jézus szavainál, csak a jók és igaz hitűek!  Hogy ki a jó az azt hiszem nem kérdéses.  De ki az igaz hitű???   Mi az az igaz hit?   A sokszáz vallás?   A sátánizmus?   A szcientológia?   A kereszténység?   Ki ne hagyjam...    Az újjászületés?   Nem hiszem.   Biztos vagyok benne, hogy mielőtt leírom az olvasóim 99%-a már tudja mit fogok leírni.   Ez annyira adja magát, nem?  De a fennmaradó 1% kedvéér leírom.  Az igaz hit, amiben igazán hihetek az önmagam vagyok, és a bennem lévő szeretet.   Miért követek el hibát, ha azt mondom:  Nem Istenben hiszek csak önmagamban?  Ha Isten mindannyiunkban ott van, ezzel Istenben hiszek, a szépséghibája ennek még mindig az hogy nem tudom ki vagy mi az Isten? Tehát mindezt félretéve azt tudom ki vagyok én magam és mi az ami bennem van.  Ez biztos mint a halál!  Tehát abban hiszek aki,,ről'' tudom mi vagy ki.  Ez pedig csak önmagam lehet.  A tízparancsolat azt mondja  (4.parancsolat) 


Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőnszerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyed íziglen, akik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek és az én paracsolataimat megtartják! 

 

 

A papok mit csókolgatnak és imádnak? Kereszteket, jelképeket, ikonokat, megfeszített Jézus szobrot, sőt a keresztény esküvőkön a pap a szentségre esketi fel a házasulandókat, ami egy szobor.  Pont a papok nem értik mit ír a tízparancsolat?   Ezt csak azért tudom mert az én esküvőmön is templomi volt  (ami egyébként nagyon szép volt) tehát amikor örök hűséget fogadtunk egymásnak, a pap kezében volt ez a szentség szobor és azt meg kellett csókolnunk.  Elég sós íze volt, de mindegy.  Jajjj akkor most megint a pokolra jutok mert megszegtem a tízparancsolatot, hiszen szobrot csókolgattam vagy mi?  De akkor hova jutnak a papok?  Azok a papok akik azt mondják rám, pogány vagyok, mert magamban hiszek?  Inkább magamban, mint az álszentségben.  Ezek a papok ne mondjanak értem egyetlen imát sem mert álszentek és rettegnek a haláltól.  A halálunk is a mienk ugyan úgy fogjuk megélni ahogy megéltük a mindennapjainkat.  Ha magunknak okoztunk nehézségeket a mindennapjainkban a saját viselkedésünk miatt nehézzé tesszük a saját halálunkat.  Ha nem okoztunk nehézségeket ezzel megkönnyítjük azt. 

 

 

 

Mi történik a halálunk pillanatában?

 

 

 

 

Ilyenkor az első pillanatban fel sem fogjuk hogy meghaltunk!   Pontosabban tudatában vagyunk vele és hiába minden jó itt már, ragaszkodunk a földi síkon megszerzett javakhoz, szokásainkhoz.   (pedig ennek beismerése nagyon fontos), hogy megkönnyítsük a halál megélését számunkra.   Ha itt ezen a ponton nem tudjuk feldolgozni hogy meghaltunk, (az egónk akaratossága miatt)  hosszú barangolás vár ránk, mielőtt még meglátnánk azt a bizonyos fényt ami békességgel, megnyugvással tölt el.   Ugyanúgy fontos hogy a hozzátartozók elengedjék a halottat.   Nem szerencsés évekig feketében járni és állandóan siratni az elhunyt hozzátartozónkat, mert ezzel megnehezítjük az ő útját a felismeréshez.   Annak felismeréséhez hogy meghalt!   Hiába tudja, a szerettei viselkedése miatt nem tud beletörődni és vissza akar jönni ami csak további bolyongáshoz vezet számára a két lét között ami megnehezíti számára az elfogadást.   Annak elfogadását hogy meghalt és nem léphet többé kapcsolatba a szeretteivel, hozzátartozóival.   A kapcsolatba lépésnek itt van helye a szellemeknek és közvetítőknek.    Ezt a lehetséges bolyongást amit mi a túlélő családtagjai okoznak, nagyon jól leírja a Tibeti halottas könyv.   A halálunk elfogadásában nagyon nagy szerepe van a szenvedélyeknek is.   Pl: dohányzás, italozás, drogok.  Magam nagyon erős dohányos vagyok ezért tisztában vagyok azzal hogy ezen szenvedélyem iszonyatos erővel akar majd a fizikai világban tartani.  Ezért lesz számomra nehéz elfogadni azt a tényt hogy meghaltam és test nélkül nem fogok tudni dohányozni.  Ez most nevetségesen hangzik, de az életemben harminc éve nem telik el úgy 15 perc !!!  ( kivétel ha alszom)  bár szinte minden éjjel felébredek csak azért hogy elszívjak egy egy cigarettát.  (talán most már az is megérti aki nem dohányzik, hogy ez mekkora hatalmas kereszt az életemben amit persze magamnak ácsoltam és viszek az utamon), hogy ne lenne a kezembe cigaretta. Ezzel tisztában vagyok.  Minden szenvedélyünk az egónk akaratossága miatt van.  Kell neki az a jó, ami ártalmas önmagának, de mivel nincs intelligenciája ennek súlyát nem képes feldolgozni.  Viszont én ezzel tisztában vagyok, tehát az intelligenciám felismerte ennek veszélyét mégis dohányzom.  Akkor ez mi?  Intelligencia?    Nem hiszem...   Ez gyengeség a javából!   Tehát tisztában vagyok azzal mi fogja számomra megnehezíteni annak elfogadását, hogy nincs már testem amivel annyi minden ,,jót'' megtapasztalhattam.

 

 

 

Visszatérve a szenvedélyektől mentes olvasókhoz...  Tehát ha hamar felismerjük hogy meghaltunk, ennek a lehetősége adott mivel tudatunknál vagyunk a halálunk utolsó perceiben, ezzel nagy mértékben megmenthetjük magunkat a rossz tapasztalásoktól, mint pl:   akár démonokkal való találkozásoktól, mivel ezek mind a mi tudatunk, félelmeink kivetülései.  Akár a lelkiismeretfurdalástól, mivel a félelmeink is velünk maradnak a tudatunk által ezekben a percekben.  Nagyon leegyszerűsítve a legjobb ha minnél gyorsabban átjutunk a halálunkon.  Nem szabad elakadni és mindenféle érzésnek a fogságába kerülni ami érzések az eletünk elteltét befolyásolták.  Szenvedélyek, szeretteink, pénz, vagyon, fel kell ismerni hogy az életünkben megtapasztalt dolgok semmi mások, mint a tanulásunkat irányító tényezők.   Ez durva tudom, de érdemes átgondolni.!

 

 

 

 

Ha most valaki azt mondja, nem teszek mást mint a többi vallás azok kedvéér leírom újra, én nem új vallást hírdetek!  Ami a lényeg, a szereteten kívül minden más csak rizsa, szépítés, megfélemlítés és hatalmas adag uralkodási vágy ami minden vallásra jellemő, ezért jár tévúton a vallás, mert uralkodni akar az embereken, a hívőkön.   A szeretetben nincs uralkodás!!!

 

 

Sőt!!!

 

 

Most még azokat is ki fogom akasztani akik még eddig elviselték a stílusomat.

 

 

Akkor éred el igazán a szereteted adásának csúcsát, ha egy hozzátartozód...... Ez így nem lesz jó.      Inkább a magam példájával írom le, nehogy megbántsak valakit.   Tehát akkor értem el a szeretet csúcsát, amikor értesülve egy hozzámtartozó halálhíréről, megnyugvást éreztem és némi irigykedést...   Ő már kikerült a pokolból és sokkal jobb helyen van, gondoktól mentesen.

 

Persze ahhoz, hogy ezt megértse valaki, ki kell lépnie a belé nevelt keretekből, ami talán nehezebb mint elfogadni a halált egy ugyan olyan aktív és feladatokkal tarkított állapotnak, mint az életet.   A különbség hatalmas!   Attól aktív és feladatokkal dúsított a halál, hogy ott igazán a jövődet tervezed meg a következő életciklusodra mig itt most, még a holnapunkat sem vagyunk igazán képesek megtervezni, olyan bizonysággal,  mint ott az életünk után egyszerűen az ok és okozat törvényére hagyatkozva.

 

 

Persze szerethetőek akár a papok is, mivel nem tudják mit cselekesznek!

 

 

 

 Pont az ilyen mesékkel nevelik belénk hogy féljünk a haláltól, mert ezt hitetik el velünk .  Bárcsak egyszer írna valaki aki félt a megszületéstől!!!!    Pedig az az, amitől igazán félhetnénk.   A megszületésünk előtt igazán korrekt felvilágosítást kapunk, hogy mi az, amit vállalnunk kell.  Hiszen a szabad akarat választja meg a számára legmegfelelőbb helyet és időt, amiből tanulhatunk.  Ezzel szemben itt,... csúnya ferdítésekkel találkozhatunk, de milyen érdekes, egy valamiben közös minden halálból visszahozott ember elmondása !  Nem akartak visszatérni a testükbe miután megtapasztalták a mondhatnánk túlvilágot.   Akik visszajöttek, mindazok a bennük lévő hatalmas szeretet miatt választották a további szenvedést, ami szeretet a családtagjaik, gyermekeik után hozta vissza őket a halálból, nem az egyház iránt érzett tiszteletük miatt.

 

 

 

A hozzászólásoknál senki ne írja be a cím mezőbe a címét vagy e-mail címét mert az látszódni fog.   Érdemes csak annyit beírni, hogy pl:  Kérdés, vélemény vagy név...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Amire lehetoseg van az eletben...

(tolerancia, 2015.08.14 16:55)

...arra mar nincs lehetoseg a halal bealltaval.

Koran 4/18; 47/34

Felvetés...

(Babbbu, 2015.01.05 23:04)

Köszönöm írásod. Azért írok én is néhány sort, mert valamit hiányoltam belőle. A gyásznál amire én a legtöbbet gondolok ( és szüli a rossz érzéseket ) az az, hogy aggódom érte, mi lehet vele!? Hol lehet? Vajon jól van? Végül is lövésünk sincs arról, mi vár szeretteinkre odaát. Talán minden heppi. Talán nem. Találgatások. Szóval érted? Ez nem egó, mármint, hogy én attól tartok, és az nyomaszt, hogy netán valami rossz történhet azzal aki átkelt...
Ha erre leírnád a gondolataidat, hálás lennék érte! Köszönöm!

Re: Felvetés...

(tolerancia, 2015.06.10 07:25)

Babbbu!

"...A gyásznál amire én a legtöbbet gondolok ( és szüli a rossz érzéseket ) az az, hogy aggódom érte, mi lehet vele!?..."

Az aggodasod ezesetben nem az ego megnyilvanulasa, hanem a lelkiismerete.

"...hogy netán valami rossz történhet azzal aki átkelt... "

Ezek a lehetosegek adodnak az ember halala utan: Koran 32/18-22

Megérte elolvasni

(BonBon, 2015.02.26 18:55)

Nagyon tetszett ez a cikk! Szóhoz sem jutok...sok kérdésemre kaptam választ. Mindenesetre, érdemes volt rá időd szánni és elolvasni!

folyt

(szerző, 2015.01.19 15:17)

Ezzel becsapod az egódat. Nyugtasd le az egódat azzal, hogy jó ott a szerettednek.Azt tudom hogyan csitítsd el az egódat, vagy hízlald azzal, hogy nem rosszabb neki ott, mint itt volt.Ezt bebizonyítani nem tudom neked, azt önmagadnak tudod csak megtenni úgy, hogy a jóba higyj. Hogy ez önámítás? Nem, csak az egódat elégíted ki. De ha mégis önámítás, hát legyen az, ha ez már megnyugtat. Az is csak önámítás, hogy rossz helyen van az elhunyt szeretted. Csak rajtad múlik hogyan dolgozod fel és milyen gyorsan valaki elvesztését. Ez viszont biztos, és sajnos nem könnyű tudom én is.

szia

(szerző, 2015.01.19 15:13)

Kedves hozzászóló!
Azt hogy mi van a halál után én sem tudom bebizonyítani neked, és az hogy én erről mit hiszek, az még nem jelenti azt, hogy az úgy is van.Azt azonban megpróbálom érthetővé tenni, ami a kérdésed, hogy mi köze az egódnak ahhoz, hogy aggódsz a szeretted miatt, aki elhunyt. Aggodalmaid vannak, ami téged rossz érzéssel tölt el. Az egó ezt nem szereti. Az egódnak minden kell, ami neked jó. Legyen az érzelmi töltésű, vagy anyagi formájú,pénz, ház, stb...Ha megjelenne Jézus, vagy (Allah, Buddha, Mózes stb...) és azt mondaná neked: Ne aggódj, semmi rossz nem történet már az elhunyt szeretteddel, akkor valószínű megnyugodnál igaz? Ez teljesen normális lenne azért mert ettől már jobban éreznéd önmagad, hiszen megszűnne az aggodalmad, ami nem más mint az egós elméd egy kivetülése, ami abból a tapasztalatból táplálkozik ami rosszat itt te az életedben megtapasztaltál.Ugyanezeket a rossz tapasztalatokat társítod az elhunyt szerettedhez. A szeretted hiánya-biztos én is hiányzom neki.Az ha megbántanak-talán bántják őt ott valamiért. Ha fájdalmat okoznak neked-lehet, hogy valaki fájdalmat okoz neki.
Csak abba gondolj bele, hogy a szeretted már nincs itt velünk ahol ezeket a rossz érzéseket megéljük, tapasztaljuk. Ha csak ebből indulsz ki megnyugodhatsz, hogy ennél jó eséllyel jobb helyen van.
Ami a lényeg hittől függetlenül lásd be, hogy az aggodalmadra nincs bizonyíték, ahogy persze arra sincs, hogy ott jobb, de maradjunk meg az egód érdekénél, gondolkodj pozitívan.

megnyugvas

(Tolerancia, 2014.04.01 12:50)

Asszalamu aleykum!


Azoknak is, akik a vallasos neveles miatt felnek a halaltol es azoknak is, akik barmilyen mas ok miatt rettegnek a halaltol, olvassak el mit tanit a Koran: 52- A Hegy c. szura/fejezt 21. aja-ban/verseben a halal utani letrol.

Legyen megnyugvasa minden elgondolkonak, insaAllah!

Miert...vagy inkabb KI....?

(Tolerancia, 2013.05.25 17:00)

Bekesseg!

Miert felunk a halaltol?
Jo kerdes.

Ki fel a halaltol?
Erre van-e valaszod Szerzo?

ego = vagyak --- LELEK=ISMERET

SORS = eletut

A Sorsunk meg van irva.
Egyetertek.
Mindenki sorsa megiratik az elso 40-45-dik napon fogantatasa utan.
Ember nem valtoztathat rajta.
Nem eloirjak, MEGirjak es ez oriasi kulonbseg, ami azt jelenti, hogy Isten elorelato, ismeri a jovot epp ugy, mint a multat. Ez a kepesseg - elorelato- csak Istenre jellemzo. Ebbol kovetkezik, hogy a joslas a tiltott dolgok egyike.
Tilos a joslas, annak minden formaja, es tilos a jostol valo informalodas is.

A Sorson egyedul csak Isten valtoztathat, ha akar. Ebbol meg az kovetkezik, hogy csak Hozza, Istenhez erdemes segitsegert fordulni egy megoldhatatlan elethelyzet, betegseg, nehezseg, kilatastalansag ..........barmilyen emberi eron felulit igenylo helyzet/problema megoldasaert.

Aki Istenre hagyatkozik oromben es banatban, az vajon fel-e a halaltol?



Re: Miert...vagy inkabb KI....?

(ISTI, 2013.10.16 19:01)

Ha nem félne a haláltótl az nem lenne túl bölcs.

Re: Re: Miert...vagy inkabb KI....?

(tolerancia, 2013.12.31 05:53)

Aki Istenre hagyatkozik, a Bolcsre hagyatkozik.

BUEK!

Re: Miert...vagy inkabb KI....?

(Duma, 2014.02.21 13:39)

Hát semmi újat nem írtál ide! Ami igaz az igaz, ami nem az inkább ostobaság! Ez legfeljebb, csak neked új! Örülsz, (én is örülök!) hogy esetleg rájöttél valamire?! :P
Ha néha elmennél Misére, vagy Istentiszteletre, akkor hallhatnád a saját füleddel, hogy a vallás (legalábbis a Keresztény) NEM ARRA TANÍT, HOGY FÉLJ A HALÁLTÓL!!! Nem akar uralkodni, stb. További jó elmélkedést :))) hehe
OkosTóni!

Re: Re: Miert...vagy inkabb KI....?

(Tolerancia, 2014.04.01 09:34)

Bekesseg!

Duma-nak koszonom a kommentet.
Valasz roviden:

Koran 29/46

Koszi

(Berni, 2014.02.16 13:58)

Szia, nagyon szeretem olvasni mindazt amit leirsz. Hasznos szamomra es sokmindenre valaszt adtal ami eddig kerdojeles volt.
Koszi

a lelkiismeretfurdallas....

(tolerancia, 2014.01.04 06:08)

Asszalamu aleykum!

A Szentirasban felsorolt bunok elkovetese mas-mast eredmenyez hivo es hitetlen emberben. A hitetlen ember szive megkemenyedik es 'csakazertis' ujabb es ujabb bunok elkovetesere hajlik, a hivoe sajogni kezd, megjelenik a kontroll, a lelkiismeretfurdallas.

Tobbfele hibas cselekedet elkovetese okozhat lelkiismeretfurdallast, egynek azonban hosszu ideig tarto es igen keseru hatasa van egy Istenbe hivo, joszandeku ember eseteben, ahogy a Koran 49/6 aja figyelmeztetesebol kiderul:

"... Ti hívők! Ha egy gonosz ember jön hozzátok valami híreszteléssel, akkor tudjatok különbséget tenni, nehogy tudatlanul sújtsatok le emberekre és megbánjátok azt, amit cselekedtetek!..."

Az aja nem minden emberhez szol csak a hivokhoz. Tobbfele tanulsag leszurheto ebbol azoknak, akik elgondolkodnak.

Istenfelelem

(tolerancia, 2014.01.03 12:30)

Asszalamu aleykum!

Mondhatnad (akarhanyadik) Szerzo, hogy a hivok is felnek a halaltol, pedig ok rendszeres kapcsolatban vannak Istennel! Sot mitobb, Istentol is felnek = Istenfelelem!

Egy hivo is felhet a halaltol, ill. a halal utan kovetkezo Itelettol, ha mint hivo lelkiismeretfurdalassal kuszkodik.

Az Istenfelelem ketfele:
- 1. es rendszerint elsokent fel az ember attol, hogy a rossz cselekedetei tulsulyba kerulnek a jocseleketek rovasara es igy az Itelet hosszutavon a Pokol.
- masodszor az az ember, aki mar megtapasztalta az Istennel valo kapcsolattartas harmoniajat, felti ezt elvesziteni.

Akik a Szentirast olvassak, fokepp a Korant, a Pokolrol es Paradicsomrol sot a varakozasrol a sirban az Itelet napjaig is talalnak informaciot boven.
Akiknek nehez elhinni az olvasottakat, azoknak elobb Istennel kellene megismerkedni, hogy a lelkuk ujra eljen. Istenrol/Allahrol is van ismeret a Koranban, pl. 2/255, 112. szuraban/fejezetekben.

Miert erdemes hivonek lenni?
A valaszt a 2/257 ajaban elolvashatja barki.




Szevasz Tolerancia

(Szerző, 2013.10.17 15:28)

Úgy gondolom sajnos sokan félnek, mint mindentől ami ismeretlen.

Re: Szevasz Tolerancia

(tolerancia, 2013.12.31 06:07)

Asszalamu aleykum!

Ugy gondolom, hogy sokan nagyon eltavolodtak Istentol, sajnos, es emiatt okkal felnek a halaltol.

BUEK!

Kerdes: ezen az oldalon barki irhat a 'szerzo' neveben kommentet?

?

(Tolerancia, 2013.06.14 17:43)

Bekesseg!


Miert zarta ki az Egyhaz a papot?

Ezt valaszolta itt lenntebb a Szerzo:

"Szia Ágota
(Szerző, 2012.06.15 14:09)
Tehát most jön az a rész, miszerint minden vallás egy és ugyan az, csak különbözőek a ferdítések. Az alap amiből kiindulhatunk az, hogy ez a pap bolond, vagy tényleg hallja Jézus szavait. Higyjünk neki ahogy egy papnak kéne hinnünk ha jó keresztények vagyunk. Nagyon megdöbbentett, hogy Jézus azt mondta ennek a papnak, hogy II. János Pál Pápa elkárhozott... ".

Szerzo, te vmit felreertesz vagy felreirtal!
A fennti szovegben azt irtad, hogy a pap hallja Jezus intelmeit, szavait es EZ ALAPJAN TETT EGY KIJELENTEST....
A kommentedben meg azt irtad, hogy Jezus AZT MONDTA, hogy....

Ez a ket mondat mas-mast jelent !
Mi az igazsag ?
Mert ha a pap valoban Jezus szavait, intellmeit hallja, az nem lehet, hogy Jezus ITELKEZETT a papaval kapcsolatban !

Mindenki ismeri Jezus tanitasat, miszerint "Ne itelj, hogy ne iteltess! ".
Vagyis tanithatja-e a papot masrol, s epp az ellenkezojerol, mint, amit anno tanitott?!

Akkor az a pap kit/ mit hallott?
Miert zartak ki?
Bolond, vagy az igazsagot predikalta, vagy.......?






angyalok

(Tolerancia, 2013.06.11 15:40)

Bekesseg!


"...mert azt állítja, hogy hallja Jézus szavait, intelmeit és ez alapján tett egy kijelentést, miszerint: II. János Pál Pápa elkárhozott...." -Szerzo.

Miert zarta ki az Egyhaz a papot?????????????????????


"...A leggyakoribb egó azonosulások birtoklással függenek össze. Például a végzett munkáddal, társadalmi ranggal és elismeréssel, a tudással és iskolázottsággal, fizikai megjelenéssel, különleges képességekkel, a kapcsolatokkal az élettörténettel, a családfával, a hitrendszerekkel és gyakran még politikai, nemzeti, faji, vallási illetve egyéb kollektív jellegű azonosulásokkal. Pedig ezek közül egyik sem a valódi éned! Ilyesztőnek találod ezt? Vagy megkönnyebbülést jelent ezt megtudni? Mindezekről a dolgokról előbb utóbb le kell mondani...."

A felsoroltak mindegyikerol le lehet mondani, egyet kiveve........!
Te Szerzo le tudsz mondani Jezusrol?

"...Ijesztő szellemvilág, pokol, démonok, fájdalom, ördögök, féllények, kín stb.... Mind mind a mi agyszüleményünk! ..."

Szerzo, mi a helyzet az angyalokkal?
Ok is agyszulemenyeink???










cafolat

(Tolerancia, 2013.04.30 18:48)

Bekesseg!

"... Az cáfoljon meg akinek az anyaméhben már megfelelési vágya volt, vagy az anyagiak miatt aggódott a megszerzett javaktól való veszteségtől félelem uralkodott el benne ezen kilenc hónap alatt. Az előtt fejet hajtok és Istenként fogom tisztelni...." -irtad.
Ez ma is aktualis reszedrol?

Megcafolnam. :)
A sajat pocaklakos idoszakomra nem emlekszem, de a gyerekemere igen es a kovetkezmenyre is, ami a mai napig valtoztathatatlanul um. gyokeresen jelen van es mukodik.
Ezzel azt szerettem volna elmondani, hogy a pocaklakok az anya erzeseit/konfliktusait sajatjukkent megelik es kovetkezmenyeket produkalnak, igy az a bizonyos 'reszunk' mar ott is munkalkodik.

Fohajtas johet, kedves szerzo, hogy istenits, nem szukseges! :))