Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


13. Az álmok

 

 

Ami az álmokat illeti, én nem hiszek bennük különösebb értelemben, tehát nem tulajdonítok nekik olyan jelentőséget mint például az előző életek egy lehetséges kapuja.  Számomra más szempontból fontosak.   A jelenlegi életünkben van szerepük.   Általában arról álmodunk amitől félünk vagy amit szeretnénk.   Aztán vannak teljesen kusza értelmetlennek tűnő álmok és visszatérő álmok, amiken viszont már érdemes elgondolkodni.   Ha az álmainkat megfelelően értelmezzük némileg segítségünkre lehetnek.   Biztosan mindannyian eljátszottunk már az álmaink lehetséges értelmezésével, ezt már én is megtettem számtalanszor, de ezt valóban inkább játéknak tartom igaz voltak és vannak is olyan álmaim amikből egész jó következtetéseket lehet levonni és olyan is ami megdöbbentő volt.   Volt olyan amikor segített az álmom értelmezése megérteni miérteket. Persze nem zárom ki hogy vannak emberek akiknek az álmai nagyon nagy mértékben befolyásolják az életüket, hallottunk már ilyeneket.   A teljesen kusza álmokból, ahol a helyszín sűrűn változik és az egésznek semmi története sincs nem sokmindent lehet levonni.   Azt viszont le kell írnom amit  Fraud gondolt az álmokról mert nagyon jól megfogalmazta és teljesen logikus.  Tehát Fraud úgy vélte, az élmaink minden szereplői mi vagyunk mivel mi álmodjuk meg a szereplők viselkedését és mindent amit mondanak, tesznek.  Soha nem érdekelt és nem is foglalkoztam Fraud munkásságával, de ez a gondolat szimpatikus tőle.   Mielőtt belemegyek néhány álmom értelmezésébe azt tudni kell, hogy fiatal koromban mondjuk úgy 14-25 éves koromig én borzasztó életfelfogásban éltem. Mintha még az  ,,előző életemből''  hoztam volna a formát.  Anyámnak nagyon nem volt könnyű dolga velem.  Nem érdekelt az iskola, mások se nagyon, nem akartam dolgozni, csak a haverok a lányok és a szórakozás határozta meg az akkori éveimet.  Azt sem tudtam mi van a nővéremmel holott egy lakásban éltünk.  Jó tanácsok, intelmek?  Az egyik oldalt be a másikon ki.  A kis vészharang nem akart megszólalni a fejemben.  Csodával határos módon megúsztam ezen éveimet, értem ez alatt azt, hogy nem ért nagyobb baleset, nem keveredtem bele semmibe.  Mindazokat a veszélyeket megúsztam amik ma leselkednek egy utcagyerekre.  Természetesen emberi vonalon hibát hibára halmoztam egyszerűen mindenkivel szemben.  Mindent kihasználtam amit az élet csak elém tolt és semmi jóból nem akartam és nem is maradtam ki.  Mindezt azért írom le hogy átláthatóbb legyen az álmaim értelmezése.  Természetesen mindezen éveim, felnőttként ha visszaemlékeztem rá kellemetlen érzéssel töltöttek el.  Nem volt soha lelkiismeretfúrdalásom miatta, de nem szerettem magam mindezekért.  Azonban az egyik álmomban amire emlékszem még lecsapódott mindez.   Mindenki csak önmagának tud következtetéseket levonni az álmaiból mert csak önmagunkat ismerjük igazán.   Nem ismernek minket az álomfejtők, sem az álmos-könyvek.

 

 

Álmomban éjszaka sétáltattam a kutyámat aki szabadon volt engedve ( ebben az időben volt kutyám).   Mindezt egy napközben igen forgalmas helyen tettem a kőbányai élessaroknál.  Villamossínekkel tarkított terület.   Azt nem tudom honnan jöttem, de azt igen, hogy a gyerekkori lakásunk felé tartottam (1) mint amikor a kutyasétáltatás befejeztével ezt akkor megtettem már sokszor a valóságban.  Az akkori koromat nem tudtam pontosan meghatározni.  Tehát a kutya szabadon lófrált, hol lemaradva mögöttem hol pedig jóval előttem haladt.  Ez az időnkénti túlzott lemaradása az ebnek zavart, mert attól féltem (2) nehogy elüsse valami.  Ezért próbáltam fegyelmezni a kutyát, hogy maradjon mellettem, de ez nem sikerült (3).   Amikor egyszer újra jócskán lemaradt mögöttem, megálltam és úgy döntöttem bevárom.  Tudtam, éreztem hogy a hátam mögött valami más is van a kutyán kívül, de nem mertem megfordulni (4).  Kis idő után mivel még mindig nem ért be a kutya erőt vettem magamon és megfordultam, félelem nem volt bennem ezután csak hatalmas adag gyűlölet, harag (5).  A kutya úgy 2o-3o méterre volt mögöttem, valami jóval nagyobb testű állatforma mellett. Viszont ez a lény nem bántotta a kutyát és meglepő módon a kutya se félt tőle, mintha ismerték volna egymást (6).   A lény lassan beért, élhaladt mellettem rámnézett és csak rám morgott.   Akkor tűnt fel hatalmas teste amin egy iszonyatosan ronda, gusztustalan fej éktelenkedett ami egy cseppnyi szimpátiát sem váltott ki belőlem érthetően és mégjobban gyűlöltem őt, haragudtam rá félelem érzet nélkül.  Valamiféle ellenséget láttam benne inkább.  Tehát a lény elhaladt mellettem, nem nézett vissza és már jópár méterrel előttem járt amikor beért a kutyám is.  Akkor újra próbáltam fegyelmezni a kutát, hogy maradjon mellettem, de mit sem törődve velem, tovább ment a lény után.  Ettől még idegesebb lettem.  Amire a kutya beérte a lényt a távolságunk már több volt mint addig bármikor ha elkószált mellőlem.  Legnagyobb megdöbbenésemre a kutya elment a lény mellett és szem elől vesztettem örökre (7).   Akkor a lény megállt, megfordult és rohanni kezdett felém és ahogy fogytak köztünk a méterek úgy nőtt a szememben a termete.  Megálltam és még mindig nem volt bennem félelem, csak nagyfokú harag.  Amikor már egészen közel ért és tudtam rám fog rontani a legnagyobb megdöbbenésemre én álltam útját, mert egyébként elrohant volna mellettem.  Akkor riadtam fel az álmomból amikor a pofája centikre volt az arcomtól.  Mondanom se kell a víz levert, szerencsétlenül bénán ültem az ágyamba és nem értettem semmit.  Néhány percig talán még bambultam magam elé, de felkeltem és leírtam mindent a legapróbb részletekig, mint most itt.   Nem gondolkodtam miérteken, csak megállás nélkül írtam.  Egy valamiben biztos voltam, ez nem csak egy kusza zagyva álom volt.   Mire végeztem az álmom leírásával, már kitisztult a fejem a hatása alól mindenesetre maradt bennem egy kis félsz a visszaalvást illetően mert nagyon nem akartam ezt tovább álmodni.   Másnap szinte eszembe se jutott azonban este amikor már volt egy kis időm megpróbáltam értelmezni ezen álmom.  Talán van aki arra gondol, hogy a kutya, mivel már nem él a túlvilágból próbált üzenni.  Ennél sokkal racionálisabban fogtam bele az álmom értelmezésébe, szem előtt tartva Fraud bácsi felettébb szimpatikus megállapítását.

 

 

A helyszín és a kutyám arra engedtek következtetni hogy megértsem az álmom hogy a lényeg azon éveimamikor 14-25 éves voltam.  Ezért tartotam hazafelé a fiatal éveim színhelyére (1).   Aggódtam a kutyáért (2) ahogy értem is aggódhattak akkor sokan.   A kutya fegyelmezettlensége (3) egyértelmű az én fegyelmezettlenségemre utal mert minden szereplője az álmomnak én vagyok. Éreztem hogy baj van a hátam mögött (a múltamban), de nem mertem megfordulni (4).  Hát persze hogy nem, akkor álmomban még nem tudtam hogy a lény is én vagyok a saját hibáim megtestesülése mert minden szereplő én vagyok.  Ezért nem félt a kutya a lénytől  ,,tőlem''.  Szembenézni a hibáinkkal nem könnyű.  Nem volt bennem félelem, csak gyűlölet (5).   Hiszen ma már tisztában vagyok ezen hibáimmal, amiért nem félek önmagamtól, csak nem szeretem érte magam.   A kutya és a lény mintha ismerték volna egymást (6) persze hogy ismerték egymást, mivel az is én voltam a lény, abból az időszakomból.  Az hogy a lény először csak elhaladt mellettem számomra azt jelenti, hogy tudtomra adta hogy van, létezik tehát valós megtörtént múltbéli problémával fogok találkozni.   A kutya elment a lény mellett és szem elől vesztettem (7).   Egyértelmű még a leghűségesebb társ az életben, legyen az szülő, testvér, vagy feleség sem tud segíteni a saját problémáimal szembenézni és azokat megoldani helyettem.   Az álmom vége, miszerint én léptem a lény elé és álltam az útját ami ugye a józan észnek teljesen ellentmond az az olvasata számomra, hogy most már felnőttként tisztában vagyok az akkori hibáimmal eszem ágában sincs meghátrálni előle.   Megoldásra ugyan nem mert nem tudok visszamenni mindezt jóvá tenni, de feldolgozásra mindenképp feldolgozásra került mindez számomra. 

 

 

A következő álmom már jóval kedvesebb számomra.  Tanulságot nem lehet levonni belőle, amiért leírom az az, mert azt bizonyítja hogy álmainkban működhet a telepátia, vagy a hatodik érzék.  Ez testvérek közt természetesen még erősebben működik.  Ez az álmom 4-5 éves koromra tehető és a mai napig is annyira erősen él bennem mintha csak az elmúlt éjjel álmodtam volna, ráadásul a nővéremben is él.   A nővérem másfél évvel idősebb csak nálam. Gyerekkorunkban egy második emeleti panellakásban laktunk.  Egy reggel miután felébredtünk, a reggelinél ösze vissza vihorásztunk kuncogtunk.  A szüleink megkérdezték mi történt, mitől ez a vidámság?  Elmondtuk nekik, hogy milyen jót játszottunk, akkor még nem is mérlegelve azt, hogy nemrég ébredtünk csak fel.   Azt játszottuk, hogy a második emeleti lakás erkélyéről ugráltunk le egy szénakazalra majd felszaladtunk a lakásba és újra leugráltunk. Természetesen a szüleink mondták, hogy ezt csak álmodtuk.   De nem, nem! Nem álmodtuk tényleg leugráltunk a szénakazalba!   Hajthatatlanok voltunk és mi tudtuk, hogy márpedig ez így volt!

 

 

Lényegében annyi történt hogy egy és ugyanazt álmodtuk egyazon éjszakán. Viszont ez az álom annyira mélyen az  emlékeinkbe ívódott, hogy ha most 35 év elteltével megkérdezem a nővéremet:   Emlékszel amikor gyerekkorunkban szénakazalba ugráltunk le a lakásból?   Az a válasza:   Igen, nagyon jót játszottunk!   Észre sem vesszük de nem álomként beszélünk róla, sőt a mai napig sem vagyok egészen biztos abban, hogy álom volt-e?   Pedig álom volt.  Taán itt néhány fanatikus reinkarnációban hívő azt mondaná, biztos előző életünkben is testvérek voltunk és akkor játszhattunk ilyet és ez álmunkban bevillant emlékkép.  Nem hiszem, mert akkor a helyszín sem egy panellakás erkélye lett volna, másrészről ehez bizonyítékra volna szükségem ami nincs. Egyszerűen annyi a lényege, hogy működhet álmunkban a telepátia akár abban a formában is hogy megérezzük mit álmodik a testvérünk.  Semmi több.   Nem olyan rég volt még egy megérzésszerű álmom, viszont ezt nem szeretném részletezni, mert a nővérem családját ért veszteséggel kapcsolatos.

 

 

Végül le fogok írni egy visszatérő álmomat.   Egy két évente egyszer álmodom és olyan mély hatással van rám, hogy utánna napokra képes letompítani.   Napokig rossz kedvem van utánna, letört vagyok, kedvetlen pedig ez egyáltalán nem jellemző rám.  Bármennyire is próbáltam abszolút a földön járva értelmezni, egyszerűen képtelen vagyok rá.  Sehogyan, semmilyen pillanatában sem illik bele eddigi életembe és remélem nem is fog.  A kor és helyszin teljesen ismeretlen és úgymond egyedüli élő szereplő vagyok ebben az álmomban. Valahol megvásárolok egy romos házat ami egy pusztaságban áll.   Egyszerűen semmi sencs körülötte, viszont mindig sár veszi körbe a házat, mintha épp egy nagy eső állt volna el.   Jómagam kezdek bele a ház felújításába.  Külső falak, ablakok, belső tér, sőt még a pincében is szeretnék némi átalakítást.  A pincében vannak falak amiket csak megerősítek viszont vannak olyanok is, amiket meg szeretnék szüntetni, vagy csak arrébtenni őket.   Az egyik ilyen arrébbtételre váró fal tovében térdelek és az aljából távolítom el a szemetet, törmeléket, amikor a fal alatt egy emberi csontvázat találok.  Ez a felfedezés semmilyen hatással nincs még rám, furcsa módon nem meglepő számomra.   Először azon kezdek gondolkodni, hogy vajon ki lehetett ez az ember?   Nem tudom azt sem, férfi-e vagy nő?   Minnél jobban gondolkodom a kilétén annál inkább nem tudok rájönni ki is volt ő?   Ami érdekes, hogy nem lep meg a csontváz a fal alatt, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, csak az bosszant hogy nem tudom ki volt az illető.  Kis idő elteltével iszonyatos erővel villan át az agyamon, hogy ezt az embert én öltem meg valamikor és rejtettem azon ház fala alá amit most épp megvettem és készülök felújítani   Ennek a felismerése olyan rossz érzéseket okoz, amit még soha megközelítőleg sem éreztem az életben.   Sosem fogok rájönni ki volt ő valójában.

 

 

A legrémisztőbb ebben az álomban az, hogy ezt a nagyon rosz érzést  (nem lelkiismeretfúrdalás)  egyszerűen nem tudom szavakba foglalni, tehát ezt nem csak álmomban érzem, hanem miután felébredtem ezen álmomból, még akkor is sőt még néhány napig és néha elgondolkodam azon, vajon tényleg megöltem valakit?    Persze nem mert csak álom volt, de ez az álom képes valós érzelmeket kelteni bennem.  Talán most néhányan azt gondolják...   Te jó ég, egy tudathasadásos pszichopata gyilkos írását olvasom!!!   Megnyugtatok mindenkit, ez nincs így.

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

huslacsaba@gmail.com

(nincs jelentosege, 2017.05.15 23:29)

Szeretnek Privatban irni,amennyiben kaphatok egy email cimet.Ezekkel a dolgokkal szinte elejetol vegig 'foglalkoztam jomagam is.Sok dologra jottem ra az evek soran es ha mar igy alakult,hogy a "sors is erre az utra terel",hat szeretnek par gondolatot megosztani hasonlo latasu emberekkel.
Orulok ennek az oldalnak,egyedi es eredeti a maga leteben!

Szia Qwertz

(Szerező, 2016.05.04 18:19)

Örülök hogy írtál, annak pedig méginkább hogy leköt az oldal olvasgatása. Arra szántam az oldalt, hogy elgondolkodtasson embereket, így hát ha időm van válaszolok a hozzászólásokra. Másrészről vannak olyan hozzászólások is, amire nem igazán tudok vagy akarok reagálni de a tiéd nem tartozik ebbe a kategóriába. Ami az álmokat illeti, valóban általában azokról a dolgokról álmodunk amitől félünk vagy amit szeretnénk. Ami azt illeti én nem nagyon hiszek az álmokban de ezt le is írtam. Ez lehet hogy hiba mindenesetre érdekes dolog elgondolkodni azon, hogy vajon miket miért álmodunk. Le lehet vonni belőle következtetéseket. Erre egy példa... Egy elég zavaros időszakába az életemnek, az álmaim túlnyomó része is zavaros, olyan összefüggéstelen volt. Váltogatták egymást a helyszinek, viszont az álmok szereplői is különböző életkoromból voltak benne az álmaimba és mégis egy időben. Szóval a lényeg, hogy biztos van összefüggés az álmaink és az épp adott életvitelünk közt. Ezzel nem árultam el nagy titkot. Ami számomra kissé mondjuk félelmetes az a visszatérő álmok kategóriája. Azokon talán már érdemes komolyabban is elgondolkodni, vagy akár szakember segítségét is kérni a megfejtéshez. Ezt tettem én is. Légyen szép napod és mint kikapcsolódásból, mint szórakozásból olvasgasd az írásaim nem pedig véresen komoly dolgokként. Ami érdekel belőle azokra a dolgokra érdemes további időt áldozni, keresgess válaszokat a kérdéseidre és kis szerencsével sok dologról kristálytiszta képet fogsz kapni. Eljön majd az a pillanat amikor megértesz olyan sokmindent amik most még nyitott kérdések benned. Kívánom, hogy így legyen de azért óvatosan vesd bele magad, mert sajnos rengeteg dolog van a neten ami már inkább veszélyes egy egészséges gondolkodásra. Aki képes évtizedeken át válaszokat keresni az élet negy kérdéseire az elég könnyen belecsúszhat veszélyes dolgokba is amitől jobb távol maradni. Tehát kikapcsolódásnak vedd ezeket az olvasmányokat, ne készpénznek hiszen egyikünk sem tud biztosat. Előbb utóbb úgyis kialakul benned egy saját kis hit ami mindegy mi, csak ne ártson senkinek akkor átsegít majd téged is a nehézségeken.

jól teszed

(tolerancia, 2016.11.11 11:39)

"...vannak olyan hozzászólások is, amire nem igazán tudok vagy akarok reagálni ..."-Szerező.

Korán 22/3

Qwertz

(Qertzewwqw, 2016.05.04 05:30)

Ugy latom nem aktualis a valasz iras, de megis leirom mert kitor belolem. :)
Erdekes az amit leirtal foleg azert mert hasonlot eltem meg. 16 eves koromig mint ahogy leirtad mintha "elozo eletembol hoztam volna a format". En egyszer csak tisztan lattam a kornyezetem az egesz eletem. Alom szerunek tunt a "volt" szemelyisegem es mintha kivulrol szemleltem volna az addigi cselekedeteim, eletfelogasom. Hasonlo keppen engem sem ert semmi nagy tragedia amiert ilyen hirtelen megvaltozhatott volna a nezopontom. Idegen szamomra az a leelt elet, de valahol meg megsem mert az is en voltam ,csak nem teljesen onmagam. Igy tudnam megfogalmazni, igaz eleg hulyen hangzik..

Gondoltam megosztom, mert mikor elolvastam amit irtal ,teljesen magamra ismertem sok dologban es ez , megdobennto volt szamomra, mert nem mondtam soha senkinek ilyen formaban el az en verziomat ,azt gondoltam hogy keson erto voltam ,biztos ezert volt ez a hirtelen megvilagosodasom a "vilagra" dolog.

Ami az erdekes ,hogy korulbelul onnantol kezdve majdnem minden nap almodom ,a mai napig. A tobbsegnek nem tulajdonitok nagy jelentoseget ,nem fejtenek ki ram semmilyen hatast ,erzelmet es el is felejtem oket ,csak pici halvany foszlanyok maradnak meg felkeles utan.
A nagy jelentosegu almok amik hatast es erzelmet fejtenek ki ,ritka ,es hasonloan elem meg azt a bizonyos rossz erzest ,mikor felebredek, mint amit leirtal. Ebredeskor csak uresen semmire nem gondolva bamulok ki a fejembol percekig .

En is kielemeztem az olyan almaim mert erdekelt hogy mit is jelenthetnek ,de az en eredmenyem nem ennyire melyre nyulo, sot igen egyszeru, a legnagyobb felelmeimet tukrozte, ami meg az alom elott nem fogalmazodott meg bennem ennyire elesen ,soha. Ennyit szerettem volna megosztan.

Nagyon jok es erdekesek az irasaid, tudok veluk azonosulni teljes mertekben,orulok hogy ratalaltam erre az oldalra. Es Elnezest az ekezet nelkuli irasomert.

nofstein@gmail.com

(Kiss Éva, 2015.09.09 21:32)

"az álmaink minden szereplői mi vagyunk"
a csonti is, szerintem

feladat

(Tolerancia, 2013.05.01 14:47)

Bekesseg!

"Végül le fogok írni egy visszatérő álmomat. - A visszatero alom egy megoldasra varo feladat lenne?
Bármennyire is próbáltam abszolút a földön járva értelmezni, egyszerűen képtelen vagyok rá. - Meg nem jott el az ideje, hogy ertelmezd?
Sehogyan, semmilyen pillanatában sem illik bele eddigi életembe és remélem nem is fog. - Ez nem a multrol, hanem a jovorol szol?
A kor és helyszin teljesen ismeretlen és úgymond egyedüli élő szereplő vagyok ebben az álmomban. - Egyedul kell vegigcsinalnod majd, ha itt lesz az ideje?
Valahol megvásárolok egy romos házat ami egy pusztaságban áll. - A romos haz az eletrol valo felfogasod// meggyozodesed lenne?
Egyszerűen semmi sencs körülötte - nincs segitseged???-, viszont mindig sár veszi körbe a házat, mintha épp egy nagy eső állt volna el. - A sar? betegsegbol v. szegyenletes dologbol kell kiutat talalnod?
Jómagam kezdek bele a ház felújításába. - Egyedul kell megoldanod?
Külső falak, ablakok, belső tér, sőt még a pincében is szeretnék némi átalakítást. - Az haz az eletrol valo felfogasod mult, jelen, jovo teljes atalakitasra/atgondolasra varna?
A pincében vannak falak amiket csak megerősítek viszont vannak olyanok is, amiket meg szeretnék szüntetni, vagy csak arrébtenni őket. - A pince alt. az alapokat tartalmazza, amire az hazat epitik es vagy eros vagy ......
Az egyik ilyen arrébbtételre váró fal tovében térdelek és az aljából távolítom el a szemetet, törmeléket, amikor a fal alatt egy emberi csontvázat találok. Ez a felfedezés semmilyen hatással nincs még rám, furcsa módon nem meglepő számomra. Először azon kezdek gondolkodni, hogy vajon ki lehetett ez az ember? Nem tudom azt sem, férfi-e vagy nő? Minnél jobban gondolkodom a kilétén annál inkább nem tudok rájönni ki is volt ő? Ami érdekes, hogy nem lep meg a csontváz a fal alatt, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, csak az bosszant hogy nem tudom ki volt az illető. - Most mit gondolsz?
Kis idő elteltével iszonyatos erővel villan át az agyamon, hogy ezt az embert én öltem meg valamikor és rejtettem azon ház fala alá amit most épp megvettem és készülök felújítani Ennek a felismerése olyan rossz érzéseket okoz, amit még soha megközelítőleg sem éreztem az életben. Sosem fogok rájönni ki volt ő valójában."

Ezek a kerdesek vetodtek fel bennem, talan segit.