Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2o. Az Iszlám vallás fenyegetése

 

  

Végre sikerült a tálib vitézeknek megtisztítaniuk Afganisztánt az istentagadó bálványoktól.   Újra Allah arca látható a felrobbantott sziklák között  és fellélegzett a világ.    Az a világ, amely egy  UNESCO-megbízott próbálkozását kivéve gyakorlatilag karba tett kézzel nézte végig,  ahogy maroknyi sötét ember elköveti gaztettét az egész emberiség ellen.

 

 

 

A megbízott próbálkozása világosan mutatja,  hogy a civilizált világ mennyire téved  amikor azt gondolja,  hogy pénzzel vagy józan logikával fél óra alatt meg lehet győzni azokat az embereket,  akiket egy életen át olyan eszme táplál,  amely tagadja a másságot,  visszautasítja több vallás egymás mellett élésének bármely lehetőségét.    Háborút hirdet az egész emberiség ellen, csupán azért,  mert mindenki  aki nem muzulmán, istenkáromló és erőszakkal meg kell téríteni az egyetlen, Istenhez vezető útra.    És ha nem hajlandó rá,  akkor meg kell semmisíteni.

 

 

 

Az úgynevezett orientalistáknak köszönhetően több mint száz év óta terjed az átlag európai értelmiségiek között az a hiedelem,  hogy a fanatizmus a muzulmán társadalmakban távol áll magától az iszlámtól  és az iszlám terrorizmus fellángolása néhány ember műve,  akik félreértelmezik vagy rosszul használják az iszlámot.    Ennek a nézetnek az ártatlansága és jóhiszeműsége kétséges,  hiszen ezeknek az orientalistáknak  –  különösen  Magyarországon – személyes érdeke fűződött ahoz,  hogy ilyen hamis hiedelmeket terjesszenek.   Gyakran halljuk ezektől az emberektől,  hogy fanatista réteg minden vallásban létezik  és a történelemben minden vallás hívei követtek el atrocitásokat és túlkapásokat.   Gyakran halljuk ezektől az emberektől,  hogy létezett és létezik zsidó fanatizmus, keresztény fanatizmus és buddhista fanatizmus is.   Akkor miért ne lenne muzulmán fanatizmus?    De ebben a logikában szándékos megtévesztés rejlik, hiszen nagy a különbség a vallás lényegétől idegen fanatizmus és a vallás alapelvein nyugvó fanatizmus között.   Az iszlámban az a bökkenő,  hogy az uszítás és a más vallások elleni harc magában a vallás alapelveiben rejlik.    A más vallások elleni szent háború  (al dzsihád)  alappillér a muzulmán vallásban,  melynek érvényesítése a Korán szerint a mai napig szent feladata minden igaz muszlimnak.   Evvel szemben a kereszténység például a középkori keresztes háborúkat a keresztény vallás félreértelmezésének nyilvánította,  hiszen a keresztény Bibliában nem létezik a más vallások elleni szent háború fogalma.

 

 



Megdöbbentő módon a muzulmán Biblia  (a Korán)  több ízben használja a   "terrorizál"   szót, amikor a más hívők elleni harcot említi   (lásd például a híres A tehén cím? Korán-verset.)

 

 

 



Az önálló,  más meggyőződésnek nincs helye ebben a vallásban.   Ezért figyelemre méltó,  hogy ez az egyetlen vallás amely nem ismerte a békés misszió fogalmát és nem gyakorolta azt.   Az iszlám terjedése és hódítása más térségekben  (Európa és Ázsia)  az erőszaknak köszönhető.   A mai Szaúdi Királyság zászlaja  –  rajta az iszlám vallás lényege, egy hosszú kard a híres muzulmán mondattal:   "Tanúskodom  nincs isten, csak Allah  és Mohamed az ő prófétája."   –  hűséges ahhoz a történelmi tényhez, hogy ez a vallás karddal terjeszkedett  és ma is így akar terjeszkedni.    A történelem bővelkedik olyan példákkal  melyek azt mutatják,  hogy ez a vallás nem ismerte a párbeszéd és a tolerancia fogalmát.    A meghódított és muzulmánná tett emberek röviddel Mohamed halála után tömegesen visszatértek az eredeti vallásukhoz.   Az első kalifa  (Abu Bakr)  a muzulmán vallás tanaira támaszkodva véres hadjáratot indított ellenük,  s viszszatérésre kényszerítette őket az iszlámhoz.

 

 



A példák sora kifogyhatatlan.   Ide sorolható az is ami Algériában zajlik, ahol vallási alapon egy csoport szisztematikusan és barbár módon lemészárolja az azonos valláshoz tartozó saját népét.    Ez összeegyeztethető a muzulmán felfogással:  aki vallási meggyőződésem útjában áll, annak le kell vágni a fejét.   Tíz éven át sok fejet levágtak  –  szerény becslések szerint százezret  –  és továbbiakat is fognak amíg nem győzedelmeskedik Allah az ő országában, ahol nem marad senki.    A nyugati kommentárok fundamentalistáknak nevezik a barbár tetteseket,  holott írásaimban tíz éven át magam is többször rávilágítottam, hogy ezek a banditák nem fundamentalisták,  hanem igazi muzulmánok,  akik megértették az iszlám lényegét  és viselkedésükben próbálnak összhangban lenni a Korán szellemével és betűjével, ami szerint jaj annak, aki mást vall, vagy másképpen gondolkodik.

 

 



Az iszlám vallás ideális példa arra,  hogy mit eredményez a hisztéria  a tudatlanság,  a gyűlölet,  a toleranciahiány és a kőkori sötétség összefonódása egy ideológiában.    A kimondott véleményre vagy megírt elképzelésre nem más vélemény vagy más elképzelés a válasz,  hanem a fej - és a nyelv - vágás és a kiközösítés  (lásd Salman Rushdie esete).    Mivel sivatagi vallásról van szó,  amire az egyszerűség és egyoldalúság jellemző,  dühbe gurul  és elveszti a fejét,  ha bonyolultabb gondolkodással vagy sokoldalú kultúrával szembesül.    Ekkor minden logika keresése hiábavaló  (lásd a muzulmánok bevonulását egyiptomba és az ókori alexandriai könyvtár égetésének körülményeit).  

 

 



A tálib vitézek ókori szobrokat megsemmisítő tettein nincs mit csodálkozni,  hiszen hűségesek maradtak olyan ideológiához, valláshoz  amely minden olyan alkotást  amely nem az iszlám szolgálatában készült,  az ördög művének tekint.    Ebben hűséges követői Mohamed prófétának  aki első nyilvános győzelme után Mekkába bevonulva a Kába kő körül lerombolt minden szobrot  ezzel a kiáltással:    "Isten nagyobb, Isten nagyobb!"  (Allahu akbar, Allahu akbar).    Figyelemre méltó, hogy a tálibok a pakisztáni hírügynökség szerint ugyanevvel a kiáltással nyitottak tüzet a buddhista szobrokra.   Vagyis, újraidézik Mohamed próféta ezernégyszáz évvel ezelőtti gonosztettét,  amit szerintük természetesen Allah örömére végzett.

 

 



Ami csodálkozásra ad okot ezekben a szomorú eseményekben, az a nemzetközi közösség hozzáállása  amely a felháborodáson kívül semmit sem tett a barbárság megakadályozására.    Különösen az Egyesült Államok, aki egymillió katonát toborzott az öbölháborúban az olajért, de a közel kétezeréves kulturális műemlékek nem érdemelték ki a megmentési kísérletet.    Az emberiség jogosan sajnálja,  hogy a szobrok mellett nincs olajkút,  akkor megmozdultak volna megmentésükért az Egyesült Államok katonái.

 

 

 

 

Mint  a muzulmán mentalitás ismerője attól tartok,  hogy az afganisztáni szoborrobbantás ötletet ad a vallási hisztéria ilyen irányú fellángolásához.   Újabb műemlékek sora kerül veszélybe a Közel-Keleten,  konkrétan Egyiptomban,  Jemenben,  Szíriában és Jordániában.    A szabadban levő műemlékek megőrzése rendkívül nehéz, különösen olyan közegben, mint például Dél-Egyiptom, ahol a muzulmán vallási hisztéria felütötte a fejét.   Lehetetlen megállítani a gonosz ötlet terjedését:   minden szobor, ami a muzulmán vallás előtt keletkezett,  istentagadó jel  amit meg kell semmisíteni.    És meg fogják semmisíteni.    Erről biztosítom olvasóimat.

 

 

 

Hogyan választható szét Mohamed Merah Abdelkaderade-től,  aki   büszke rá, hogy testvére megölte a zsidó gyerekeket?   Ki tudja, mikor fog ő ilyet elkövetni?    Elválasztható-e Mohamed a többi esetleg hívő testvérétől,  akik esetleg nem ezt gondolják?    Elválasztható-e a szalafista elvtársaitól,  akik hasonlókat gondolnak  de ritkábban követnek el ilyeneket?    Elválasztható-e  a többi franciaországi algériaitól  aki hívő?    És ők a nem algériaiaktól?    Hol a határvonal?    Megelégszünk-e azzal, hogy utólag elkapjuk az ilyen esztelen embereket?    Elégséges-e az, hogy csak akkor eszmélünk?    És nem a vallással kéne már valamit kezdeni?!

 

 

 

 

Manapság nagyon sokan próbálják eladni a vallást intellektuális körökben,  miközben minden nap olvasunk, hallunk elrettentő híreket.    Papok, más vallási vezetők, szóvivők értelmiségiek,  gyakran tudósok beülnek egy könyvtárba,  tévé stúdióba,  kávézóba,  sokszor még konferenciát is rendeznek  sok pénzért  és nagy,  álszent módon diskurálnakviszonylag felszínes módon a tudomány és vallás összeegyeztethetőségéről,  vagy a vallás fontos szerepéről az erkölcsben  és hasonlókról.    Nyomják a  "filozofikus"  hülyeséget miközben el kell számolniuk azzal,  hogy itt vannak ezek a szörnyű események.

 

 

 

A standard magyarázkodás az, hogy a elválasztják a hitet a vallástól  és leginkább az egyháztól.    Ez leginkább az európai nagy egyházak  (főleg a katolikus),  irdatlan bűneivel való szembenézés technikája.    Pontosabban a szembenézés elkerülésének módja.

 

 

 

 

Az iszlámra jellemző terrorizmus, vagy most már a norvég sorozatgyilkos, Anders Behring Breivik révén a keresztény hitre is kiterjedő eszement sorozatgyilkosságok szőnyeg alá söprésének technikája viszont a fanatizmus  és a  "normális"  hit kettéválasztása.    Én Richard Dawkinstól hallottam először  és talán ő a legjelentősebb képviselője jelenleg annak a nézetnek, hogy ez nem lehetséges:  nincs hit fanatizmus nélkül.

 

 

 

 

Mielőtt elméleti szinten részleteznénk a dolgokat,  nézzük a nemrégen bekövetkezett  sajnálatos  újabb esetet, a toulouse-i iszlám terroristát,  Mohamed Merah esetét!    Adva van egy algériai származású,  de már Franciaországban született fiatalember.    Különféle külvárosokban nőtt fel  csonka családban, belekeveredett mindenféle alvilági bűnözésbe, de volt esélye arra is, hogy karosszérialakatosként  normális életet éljen.    A bűnök, melyeket korábban elkövetett, sajnálatosak voltak  de nem  Mohamed az egyetlen,  aki ilyen  rossz útra tér.    Ehhez nem kell vallás.    Vallás nélkül Mohamed lehetett volna egy a sok zavarodott, kicsit hülye, zavaros életet élő ember közül, amilyenek vannak Franciaország szerte, Magyarországon, az egész világon.    Kicsit gyakrabban fordul ez elő bizonyos bevándorlóknál,  de hát ez a globalizált világ és a rasszizmus egy olyan problémája, amelyre itt nem fogok kitérni.

 

 

 

A történet ugyanis akkor fordult durvábbra,  amikor Mohamed bátyja,  Abdelkadera a Korán tanulmányozására buzdította testvérét.    Amikor a börtönben fundamentalista,  iszlamista szalafista csoporttal ismerkedett meg.    Utána Egyiptomba, Afganisztánba utazott, és nagyon valószínű, hogy a Talibánnal és az Al-Quaidával is kapcsolatba került.    Nem feltétlenül volt a szervezettel nagyon szoros összeköttetésben, de hát az Al-Quaida nagy problémája számunkra manapság az, hogy miközben a vezetőit sorra likvidálják, sok cellája működik a maga feje után.    Az Al-Quaida ma már inkább rossz példa,  amely nagyon is terjed az iszlamisták között, és nem valami szervező központ.

 

 

 

Mohamed Merah Franciaországba visszatérve továbbra is furcsa életet élt:   ismerősei közül sokan sokfélét mondanak róla,  volt egy   "normális"   kép is róla,  mely szerint segítőkész volt,  nem vallásos  és bár továbbra is bajos ember volt,  nem mutatta előjelét annak  amit végül elkövetett.    Sok embernek nem mutatta  vagy nem látták ezt meg.    Ezt hihetőnek tűnik, van ilyen.

 

 

 

 

Aztán mégis megtette  amit megtett:    legyilkolászott pár szolgálaton kívüli katonát, és aztán pár iskolába járó zsidó gyereket.    Hogy miért?    A gyerekeket bosszúból a palesztin-zsidó konfliktus miatt.    Mondhatná valaki, hogy ez mondjuk egy elborult reakció a politikai helyzetre  és nem feltétlenül van köze a valláshoz.    De a francia katonák legyilkolása Afganisztán miatt,  az már sehogy sem   "indokolható"   az iszlám nélkül,  merthogy az Afganisztáni kormány és a Talibán szembenállásának fanatikus iszlamista alapja van.    Itt nem egyik nép áll szemben a másikkal,  itt a nép egy fanatikus szervezete az ország nagy részével.    Ezt nem lehet nacionalista alapon magyarázni.    Egyébként egy algériai származású, de francia állampolgárágú  (nemzetiségű)  ember palesztinokkal való rokonszenve is vallási  és nem etnikai alapú.    De, hogy semmi kétség ne maradjon, Mohamed   "Allah hatalmas" felkiáltással tört ki   rejtekhelyéről  amikor elkapták  és agyonlőtték.    Egészen nyilvánvaló tehát a vallási indíttatás,  maga sem tagadta.    Valahol egyébként még az iszlám arcfátyol viselésének francia tiltása is előjött indítéknak,  bár az jó kérdés,  hogy miféle   "logikai"   kapcsolatban lehetne a tettekkel.

 

 

 

 

Mit kezdjünk akkor a fundamentalizmus és a "normális" vallás kettéválasztásával?    Hogyan választható szét Mohamed Merah Abdelkaderade-től,  aki büszke rá, hogy testvére megölte a zsidó gyerekeket?    Ki tudja, mikor fog ő ilyet elkövetni?    Elválasztható-e Mohamed a többi esetleg hívő testvérétől,  akik esetleg nem ezt gondolják?    Elválasztható-e a szalafistáktól,  akik hasonlókat gondolnak,  de ritkán követnek el ilyeneket?    Elválasztható-e a többi franciaországi algériaitól,  aki hívő?    És ők a nem algériaiaktól?    Mert ugye ebben a történetben az algériai származás kevésbé fontos,  mint a hit.    Hol a határvonal?

 

 

 

 

Megelégszünk-e azzal,  hogy utólag elkapjuk az ilyen esztelen embereket?    Elégséges-e az,  hogy csak akkor eszmélünk?    És nem a vallással kéne már valamit kezdeni?!    Mit érünk azzal,  ha Mohamed előtte sokak szemében csak  "normális"  hívőnek tűnt,  aztán utólag konstatáljuk, hogy   "ja, mégis fanatikus volt"?    Ha ennyire nem lehet észrevenni a határvonalat időben fanatikus és  "normális"  hit között,  akkor talán nem az az igazság, hogy nincs?    Hogy a hit per se fanatizmus?!

 

 

 

 

Mohamed és  "normálisnak"  mondott hívő társai között a különbség nem etnikai,  nem politikai.    Még az se nagyon látszik,  hogy Mohamed esetleg a priori elborultabb, butább lett volna.    Olyan embernek tűnik, akik közül 12 egy tucat egy párizsi vagy toulouse-i külvárosban.    Sokan sok butaságot elkövetnek, de ilyen léptékű esztelenség elkövetéséhez vallás kell.   Persze az nem igaz,   hogy a vallás egyenesen ide vezet,  hiszen ott vannak a hasonló hívő társai,  akár Mohamed testvére is,  aki  (még)  nem követett el hasonlót.    A vallás nem determinisztikusan veszélyes,  de nagyon veszélyes.

 

 

 

 

Az ugyanis valahogy statisztikusan is szembe tűnő,  hogy az olyan fél   "normális"   emberek közül,  akik végül ilyen ámokfutásba kezdenek,  túl sok a hívő.    És az effajta terrorizmus manapság már csak egyetlen ideológiai háttérrel rendelkezik  és ez az iszlám fundamentalizmus. Gyakorlatilag már csak iszlám terrorizmus létezik a világban.    A kommunista  a baszk, és az észak-ír (katolikus-protestáns)  terrorizmus lecsendesedett.

 

 

 

 

Hogyan válasszuk el Mohamedet a többi algériai franciától?    Hogyan válasszam el én például attól az algériai kollégámtól,  aki hasonlóan vallásos,  hasonlóan elvakultnak tűnik az USA-val Izraellel,  a zsidókkal szemben?!    Az egyetlen dolog, ami miatt bízhatok abban,  hogy nem fog ilyen ámokfutásba kezdeni,  hogy Ph.D.-s diák,  tehát talán van elég esze ahhoz,  hogy a sok esztelenséget kordában tartsa.    Közben látom a világnézetének korlátoltságát,  látom,  ahogy sok-sok kérdésben ugyanúgy elvakult,  ugyanúgy nem tudja felfogni más vélemény  vagy szubjektív értékrend létezését.    Ugyanúgy meggyőzhetetlen.    Mi a különbség őközte és Mohamed Merah között?    Talán családi és szociális háttér,  iskolázottság.    Ezek a faktorok szerepet játszhatnak abban,  hogy az hit irracionalitását féken tartsák benne.    Remélhetőleg féken tudják.

 

 

 

 

És ha szélesebbre nyitjuk az ablakot,  akkor ugyanígy kérdés az,  hogy hogyan lehet Breiviket elválasztani a hasonló,  kissé zavarodott norvég fiataloktól,  akik mindenféle eszement ideológiákról  blogolnak,  de végül nem jutottak el az ideológia olyan radikalizálódásához,  mint Breivik  és főleg nem jutottak el a végrehajtáshoz?!    Mert talán nem gondolták magukat olyan erősen keresztény lovagnak,  mint Breivik.    Talán nem volt olyan erős a hitük.

 

 

 

 

És hogyan választható el az a  pedofil pap,  aki visszaél a felügyeletére bízott gyerekekkel azoktól a   "normális"   papoktól,  akik idáig nem jutottak el?    Óh, mondanánk  könnyű, pedofília és normalitás között éles a határvonal, de olyan tömegű ezeknek a pedofil ügyeknek a száma a katolikus egyházban,  hogy ma már nehéz tartani azt, hogy egyházon belül ezek szétválaszthatóak.    Hogy létezhet cölibátus az egyházban pedofília nélkül.

 

 

 

És ugyebár,  az egyház hogyan reagált?    Egyes gyerekeket kasztráltak.    És sokkal általánosabban  a katolikus egyház jellemzően elkendőzéssel,  eltakarással reagált a pedofil ügyekre.    Hogyan választható el az a vallási főpap,  aki elhatározta a kasztrálást  vagy aki a hallgatásról határozott attól a pedofil paptól,  aki végrehajtotta a bűnös tetteket?    Honnan vesszük, hogy a főpap nem azért hunyt szemet  mert maga is félig benne van a dologban?

 

 

 

 

De nem csak a gyakorlatban,  de az elméletben is marhaság ez a szétválasztás,  hiszen a hit  mint olyan, elveiben magában hordozza a fanatizmust.    Mikor mondják ugyanis,  hogy egy hívő fanatikus?   Akkor, ha valami nagyon  "nem normális"  dologban hisz és nagyon makacs.    Azaz,  amikor szokatlan dolgot hisz  és tulajdonképpen a  "normális"  hívők érvelése ellenére.    Amikor a  "normális"  hívők sem tudják meggyőzni érvekkel,  amikor csődöt mond a logika esetleg annak ellenére kitart álláspontja mellett,  hogy mit lát saját szemével.

 

 

 

No de mi a hit?    A hit lényege szintén az,  hogy empirikus-logikai igazolás nélkül vagy egyenesen annak ellenére tart valaki igaznak valamit.    "A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés."    Zsid. 11.1.  Andreas Breivik és Mohamed Merah hitt valamit, nagyon erősen hitt.    Amit hittek, nem volt abszurdabb a szűznemzésnél és a szentháromságnál.

 

 

 

 

Amilyen illogikus,  eszement,  őrült marhaság a fanatikus hit a  "normális"  hívőknek ugyanolyan fanatizmus a  "normális"  hit maga az ateistának a tudománynak a racionális gondolkodásnak.    A  "normális"  hívőnek lehet hogy furcsa az, hogy valaki azt gondolja,  hogy dzsiháddal a mennyországba lehet kerülni,  de hát a középkorban a kereszténység is itt tartott.    A "normális" hívőnek lehet,  hogy furcsa az iszlám arcfátyol viselet előírása,  de ez csak a kereszténységtől részben megszabadult,  liberális,  modern európai gondolkodásnak van így.    A középkorban egyáltalán nem volt gondjuk a keresztényeknek például az erényövvel.    Az iszlám ma a kereszténység valódi arcára emlékeztet minket.    A valódi arcra, melyet jelenleg csak az takar el, hogy a keresztény egyházak hatalmát jelentősen visszaszorítottuk.

 

 

 

Mit kell tehát tenni?

 

 

 

1) Letenni végre arról,  hogy a hit és a fanatizmus elválasztható és kimondani,  a hit maga a felelős.

 

 

2) A vallás hatalmát visszaszorítani,  megerősíteni a szekuláris elveket.

 

 

 

Különösen fontos ez magyarországon,  ahol egyházállam épül ki,  tehát megyünk vissza abba a korba amikor még a kereszténység is az iszlámhoz hasonló volt.

 

 

 

 

Iszlám

 

 

 

 

Itt az idő,  hogy e kissé jobban bemutassam az iszlámot, mint vallást.    Mert nagyon sokan itt a blogtéren is a vallási fanatizmussal kapcsolják össze.    Pedig más vallásokban is vannak fanatikusok,  de azokról nem szokás vagy nem szabad beszélni  (mint pl: a zsidó),  mert tabutéma.

 

 

 

 

Az  iszlám (arabul الإسلامal-islām, al-iszlám kiejtése) arab, zsidó és keresztény hittel közös tőről fakadómonoteista vallás, amelyben Mohamed prófétáé a vallási és politikai vezetőszerep.    Hívői a muszlimok azonban az iszlámot az első az egyetlen igaz,  a világ keletkezése óta létező vallásnak tekintik

 

 

 

.

A Föld nagy világvallásainak egyike.    Alapjául azon Isten  (arab eredetű, más muszlim országokban is használt nevén Alláh, vagyis Allah)  szavának tekintett kinyilatkoztatások szolgálnak,  amelyeket   Muhammad ibn Abdalláh ibn Abd al-Muttalib,  közismert nevén Mohamed próféta adott át a 7. század első harmadának végén Hidzsázban követőinek és amelyeket halála után két évtizeddel a Koránban[J 1] gyűjtöttek össze követői,  a muszlimok,  magyarosan muzulmánok.

 

 

 

 

Akereszténység után, 1 milliárd 570 millió követőjével (ez a a Föld népességének 23%-a) a világ második legnagyobb vallása.   [1]Fő elterjedési területei Észak-Afrika, a Közel-Kelet, Közép-Ázsia, valamint Malajzia, illetve a legnépesebb muszlim ország, Indonézia

 

 

 

Az iszlám emellett nem egyszerűen vallásnak,  azaz dogmák és vallásgyakorlatok összességének, hanem valóságos civilizációnak is tekinthető:  híveit  Mauritániától Indonéziáig közös kultúra,  közös hagyományok és az egyazon vallást, erkölcsöt, jogot és mindennapi életet szabályozó jogrendnek  (saría)  való engedelmeskedés köti össze.    Mindehhez egészen a modern időkig a vallási és tudományos életben az arab nyelv általános használata társult.

 

 

 

 

 

Önmeghatározás

 

 

 

 

Az iszlám kezdettől fogva úgy tekint önmagára,  mint a judaizmus és a kereszténység közvetlen és utolsó utódjára, azaz a három vallás által imádott egyazon Isten legújabb és egyben legutolsó, hamisítatlan kinyilatkoztatásainak birtokosára.    Ennek megfelelően a Korán Ábrahámot  (Ibráhím),  Mózest  (Múszá)  és Jézust (Íszá) egyaránt prófétának ismeri el,  és Mohamedet tekinti a    „próféták pecsétjének”  , azaz az utolsó kinyilatkoztatásban részesülő prófétának.    A zsidókat, a keresztényeket – és sajátos módon a  zoroasztriánusokat – ennek megfelelően   „könyv népének”  tartják,  ezért a hódítások kora óta a muszlim közösség (umma)  védelmét  (dzimma)  élvezik.

 

 

 

 

Az iszlám forrásai

 

 

 

 

A Korán.    Eredeti szövege  (umm al-kitáb:  az írás anyja)  a muszlimok szerint az idők kezdete óta fel volt jegyezve a mennyben,  a Mohamed prófétának kinyilatkoztatott Korán ezzel szóról szóra megegyezik.    A muszlim vallástudósok sokáig vitáztak azon,  hogy éppen ezért a klasszikus arabról lefordítható-e bármilyen más nyelvre.

 

 

 

 

Az iszlám két forrásból vezeti le tanításait:

 

 

 

 

 

  • Korán:  A Korán az iszlám elsődleges és legfontosabb forrása.    A muszlimok szerint Isten által kinyilatkoztatott mű, és Isten szavait tartalmazza.    Bár az iszlám az Isten által leküldött többi könyvet is elismeri  (Tóra, Biblia),  egyedül a Koránt tartja romlatlan,  változatlan formában megmaradtnak.    A Korán kizárólag a  Mohameden  keresztül kinyilatkoztatott szövegeket tartalmazza,  más prófétákra és kinyilatkoztatásokra csak ezen keresztül utal.    A Korán szövegét tekintve az iszlám különbözőirányzatai között nincs különbség, valamennyi irányzat ugyanazt a 7. század  közepén Mohamed kortársai által a próféta szavaiból összeállított szöveget fogadja el Koránként.

  •  

  •  

  •  

  • Szunna:   A szunna az iszlám szunnita ágában Mohamed próféta  és társai cselekedeteinek, tanításainak összességét jelenti.    A  síita  irányzatban a szunna kibővül az  imámok  tanításaival és cselekedeteivel is.

  •  

  •  

  •  

A szunnát az iszlám legtöbb irányzata mint isteni útmutatást kezeli és az iszlám vallásjog,  vallásgyakorlat és teológia autentikus forrásának tekinti.    (Az ún. koranita  irányzat elutasítja a szunnát és kizárólag a Koránt tekinti a vallás forrásának.)

 

 

 

Mivel a Korán legfeljebb utalásszerűen tesz említést  Mohamed  életére, a szunna a Korán utalásain kívül elsősorban a Mohamed életére vonatkozó hagyományokra, az ún. hadíszokra épül.    A hadíszok Mohamed és bizalmas körének mondásai,  szólásai és tettei,  amelyek útmutatóul szolgálnak azokra a jogi esetekre,  amelyek a Koránban nincsenek szabályozva.    Az egyes irányzatok között, sőt esetenként az irányzatokon belül is,  a különböző hadíszok hitelességének kérdésében komoly különbségek vannak.    A  síita  és  szunnita  irányzat kölcsönösen elutasítja a másik irányzat által hitelesnek tartott hadíszok többségét,  ennek ellenére számtalan olyan hadísz létezik,  amely a síitáknál és a szunnitáknál is megegyezik,  csupán az azt hitelesítő tekintélyek különböznek.

 

 

 

Az iszlámot Mohamed próféta alapította, aki Jézust szintén prófétának tartotta, de a koraiak közül valónak tekintette.

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

helyesbites

(Tolerancia, 2013.05.04 19:55)

Bekesseg!

Helyesbites:
"Eqra biszmi Rabbike lledi halaq" - "Olvasd Urad neveben, aki teremtett"

Az 'eqra' szo jelentese olvasd.

kiegeszites

(Tolerancia, 2013.05.04 14:10)

Bekesseg!

Azon csodalkozom, hogy te, Szerzo, mikor a hitedrol irtal Jezust, mint letezo szemelyt es a Bibliat, mint tortenelem konyvet vetted alapul es elfogadhatonak meggyozodesedhez, de a tobbi irasodbol is kiderul az olvaso szamara, hogy valoban informalt vagy, boseges es alapos ismereteid vannak egy-egy temaban, azonban mintha itt az Iszlammal kapcsolatban csak a negativ szemleletig jutottal volna el, es felszines, csekely ismereted lenne magarol az Iszlam tortenelemrol!
(Elnezesed, ha tevednek!)

Kiegeszitenem az altalad leirtakat nehany olyan megjegyzessel es infoval, amelyek minden jozan esszel gondolkodo ember szamara segitseget nyujthatnak abban, hogy felismerje valojaban mi az Iszlam es mitol hitelesen terrormentes.

Iszlam: a szo az 'szlm' gyokbol ered, mely Beket jelent.

Aki mar odaig eljutott, hogy az Iszlam-ot elfogadja Isten (Allah) szavanak, akkor fel kell meruljon a kerdes, ha ez a vallast Istentol szarmazik es beket jelent, vajon Istennek az lett volna a celja vele, hogy becsapva az emberiseget terrorizalasra tanitsa oket vagy vmit felreerthettunk, mikor osszekapcsoljuk a terrorral, es veszelyes vallasnak minositjuk?!

Idoben a Koran elso Verse ('aja') a 96. szura, A verrog cimmel elso mondata, mely szerint az elso kinyilatkoztatas Mohamed Profetanak a kovetkezo nehany szo volt:
" Eqra biszmi Rabbik e'lledi halaq..." - "Hirdesd Urad neveben, aki teremtett..."

Vajon Isten szandeka az lett volna, hogy megtanitsa az embert terrorizalni?!
A valasz a folytatasban benne van, erdemes tovabbolvasni, Koran 96. szura.

"...Az úgynevezett orientalistáknak köszönhetően több mint száz év óta terjed az átlag európai értelmiségiek között az a hiedelem, hogy a fanatizmus a muzulmán társadalmakban távol áll magától az iszlámtól és az iszlám terrorizmus fellángolása néhány ember műve, akik félreértelmezik vagy rosszul használják az iszlámot. Ennek a nézetnek az ártatlansága és jóhiszeműsége kétséges, ..."

Ketseges?
Ha ismet a Koran tanitasat vesszuk alapul eme ketseg vizsgalatahoz es nem eloitelkezunk az emberek tettei alapjan, akkor a kovetkezo Versek/ajak megadjak az iranyt, a valaszt:

2/255 - A Kurszi-aja (Tehen szura)
Ezt minden muszlim ismeri, mert ez a leghatalmasabb ereju aja, aminek az ismerete es ismetlese alapkovetelmeny az Iszlam vallasban. Nem tartalmaz egyetlen kifejezest sem, ami terror-izu lenne. Az ezt koveto aja, 256, mely nem veletlen A Kurszi-aja utan kozvetlenul foglal helyet, tartalmat tekintve kizarja az Iszlam vallasra valo terites mindennemu eroszakos modjat:

"Nincs kenyszer a vallasban,..." - 2/256

A Barlang c. szura, melyet a muszlim vallast kovetoknek minden penteken ajanlott elolvasni es/vagy felmondani, szinten minden muszlim ismeri.
A 18/29-es aja ezen szuraban a kovetkezoket tanitja:

"Es mondd(Mohammed): Ez az igazsag, amely az Uradtol jon. AKI AKAR AZ HIGGYEN, AKI AKAR, AZ NE HIGGYEN!..."

A valasztas lehetoseget ez is biztositja mindenkinek.

Meg egy, muszlimok szemeben kiemelten, hangsulyosan fontos szurat emlitenek, es ez a Koran elso, A megnyito c. szuraja. Nem tartalmaz egyetlen terrorizmusra buzdito/tanito kifejezest sem.

Az elso harcra felszolito aja a A zarandoklat c. szura 39-es ajaja:
"Akik harcolnak, azok engedelyt kaptak arra, mivel jogtalansag erte oket."

Miert kaptak engedelyt a harcra?
Mennyi ido telt el az elso, fenntebb emlitett aja es eme aja kozott?
Milyen esemenyek eloztek meg ennek az ajanak a kinyilatkoztatasat?

Ezekre a kerdesekre mindenki megtalalhatja a valaszt, ha erdekli, es tisztan szeretne latni az Iszlam valodi kuldeteset, a muzulmanok megnyilvanulasa es a Koran tanitasa kozotti megegyezest/kulonbozoseget.









« előző

1 | 2 | 3